Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
tott „Énekek éneke", - nagyon színes, de nagyon szerelmes költemény. Utólagosan, a teológusok méltatlannak találták ezt a keletiesen forró szerelmi vallomást az Evangéliumhoz, s úgy fogtak ki saját magukon, hogy a Hívő Lélek szimbolikus epekedésének magyarázták Jézushoz, a Vőlegényhez. Rendben van. De a Menyasszony testi szépségét nagyon reális, majdnem azt mondtam: dekadens képekben érzékíti ez a keleti fantáziájú költő. Azt énekeli egy helyt: „Óh, mely szépek a te lábaid, Fejedelem leánya! A te tomporodnak kerületei olyanok, mint a mesterember kezétől csináltatott kösöntyűk. A te köldököd mint a szép kerekded csésze; a te hasad mint a liliomokkal megkörített gabonaasztag. A te két emlőd olyan, mint a vadkecske ikerfiai". - Ezt bizony nem lehet kétféleképpen érteni. - Ha én azt írom valamelyik versemben egy szép leányról: „Istenek korongján formált remek tomporod" 307 - csaknem bibliai a hang, a kép; Pintér Jenő vallásos ember, jó ízlésű ember, esztétikai képzettsége is kitűnő, tehát egészen természetes, hogy ezt a buja erotikus sort kíméletlenül lemetszi az irodalom fájáról. Nem is következetlen, mert az „Énekek éneke" az Ószövetségben fordul elő, azt pedig még zsidók írták, távol áll tehát a katolikus kereszténységtől. - Nem szólok Goethéről, aki istentelen volt - sok pápista szerint; nem szólok Csokonairól, aki mosdatlan szájú kálomista diák volt - sok nem kálvinista szerint. Nem szólok Jókairól, akinek meggyullad a stílusa, ha szép nő testét írja le; hiszen nem is olyan régen elátkozták nagy reményű, ifjú kat. papok. Nem szólok Ariostóról, sem a franciákról, sem az angolokról. Ezek mind profánok. De a Biblia, P. J. uram, a Biblia! Mégis csak tekintély. És mi mégiscsak olvassuk. - De védenem kell P. J.-t az utókor meg nem értése ellen. O jó ember, szerény ember, szelíd ember. Csak összetéveszti a dekadenciát a vad és nyers erővel. Mert vad és nyers erő van bennem, kimondhatatlanul sok; de ez nem a rothadó hyperkultúrához, hanem a televényföldhöz áll igen közel. Én pedig, nagytekintetű P. J., a föld fia vagyok. Úgynevezett magyar Anteus. Lehet, a főváros aszfaltja simább és puhább, mint az alföldi talaj; de a búza, sőt az ezerszínű virág sem az aszfaltból nő, hanem jó meleg anyaföldből. - Hogy a Két testvér című regényem borzasztóan felháborítja azokat, akik nem estek bűnös szerelembe vérrokonukkal? Lehet. Bár engemet Szophoklész Oedipusa soha nem háborított föl, inkább megrendített, holott egészen más erkölcsi törvények határolják törekvéseiket. A Szegény magyarok hősét azért nem szereti Pintér Jenő, mert „nem rokonszenves". Istenem... III. Richard nem túlságosan rokonszenves, mégis pompás alak, amellett, hogy antipatikus. De védenem kell P. J.-t itt is, mert ő engemet sajdított ama nem rokonszenves regényhősben. Elárulom, hogy nem magamat írtam meg benne. Én ott: Vass Tamás vagyok. - Védenem kell P. J.-t az igazságtalanság vádja ellen. Hogy ő mindig a neki nem tetsző munkáimon lovagol: az egészen természetes; abból a nemes törekvéséből fakad, hogy mindig neki tetsző műveket szeretne íratni. S itt én vagyok a hibás. 30 7 Újra élek. Mj.: Oláh 1925.
