Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
tisztikus (- irodalomtörténet-író) a fontos, nem az író. És mindez 1926-ban! Óh, második Szent Szövetség butító kora! Hogy a szentséges Isten verjen meg... Egy cikket is írtam Pintér úr magához térítésére: Védelem P. J. számára címen. Elküldtem a Pesti Naplónak, de a jámbor Mikes Lajos nem merte leközölni. 305 Óh, inaszakadt Liberalizmus! - Kénytelen vagyok ide írni egész terjedelmében: - Megmondom előre, P. J. annyi, mint Pintér Jenő. - Miért kell nekem védelmet írnom P. J. számára, mikor én szorultam volna rá, hogy P. J. támadó „méltatásával" szemben védelmet keressek valakinél? Azért, mert én majd csak kiheverem azt a rettentő csapást, amelyet ő rám mért; de az eljövendő, jobb szemű és biztosabb kezű irodalomtörténet-írók undorodását gyöngítenem kell iránta; meg kell értetnem egy tisztább korszakban élő irodalmi bíróval: miért emelt rám botondi csatabárdot P. J.? - Azzal vádolnak engem Budapesten az agg irodalmi emberek, hogy hallatlanul erotikus vagyok. Erotikusnak lenni a Katolikus Egyház szerint bűn, nagy bűn; aki még az irodalomba is be meri vinni a nyers életnek ezt a rózsaszínű fátylakba burkolózott bujtogató koboldját, az méltó az ítéletre. Ezt dongja, zengi, morogja vagy énekeli a derék Vargha Gyulától kezdve Pintér Jenőig mindenki, aki nem ismer. Minthogy pedig igen kevesen ismernek Magyarországon: nagyon sokan zengik. Zengette legújabban Gyökössy Endre barátom a Protestáns Szemle hasábjain, 306 és lapidáris tömörséggel iktatta legkisebb alakú irodalomtörténetébe Pintér Jenő. Ok sem túlságosan ismernek. - Tehát Pintér Jenő, korának hatása alatt, nagy tekintélyek kényszerítő rásugárzásában mondotta ki, hogy Oláh Gábor méltó a kárhozatra, mert a női test szépségét meg nem engedett módon énekli. Azért figyelmeztetem a jövendő irodalomtörténet-írókat és esztétikusokat: ne vessenek követ a sulykot eldobó P. J.-re, mert ebben a zord ítéletében Egyházától, s Egyháza dogmáitól való félelme is benne remeg; és talán az az egyéni törekvése is, hogy jobbnak akar látszani annál, akit megmért és félkönnyűnek talált. - Mindez teljesen rendben van. - Pintér Jenőt nem lehet kárhoztatni azért, hogy nem olvassa a szent könyveket, a nagy könyveket, s a könyvek könyvét: a Bibliát. Óh, mi protestánsok igen kellemetlen emberek vagyunk a zordon katolikusok előtt, mert mi olvassuk még a Bibliát is. Azt talán P. J. is tudja, hogy a Bibliában van a Salamon királynak tulajdoníutalt erre: „Tanulmányod megküldésével nagy örömet szereztél. Köszönöm megtisztelő figyelmedet. A dedikációval nem szereztél örömet, mert félretetted a baráti hangot és nagyon meguraztál. Téged nemcsak mint költőt kell tárgyalnia az irodalomtörténetnek, hanem mint kiváló tanulmányírót is." (Pintér Jenő O. G.-hoz, 1932. jún. 3. - DIM) 305 „...a Pintérről szóló vitairatodat visszaküldöm. Ne haragudj rám ezért, de a cikk nem napilapba való, főleg azért nem, mert P. J. válaszolna rá, és kénytelenek volnánk irodalmi polémiának teret adni lapjainkban. Egyébként mindenben igazat adok Neked a legteljesebb mértékben." (Mikes Lajos O. G.-hoz, 1926. márc. 16. - DIM) 306 A táltosfiií és Patkánybűvölö című kötet kapcsán már idézett Gyökössy-bírálatról van szó. Lásd a 302. sz. jegyzetet.
