Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

tettem, hogy nem veszek részt a „közös örömben", - de a jó fiúk, úgy látom, félreértették és úgy magyarázták: lenézem őket... Istenem. Lenézni. Hm. Ugyan melyikünk nézheti le a másikat, mikor mind olyan nagyon lent vagyunk. - Szóval, szidnak - átkoznak, undorral néznek reám, ha látnak, különösen egy csizmadia-fiú: Bata Imre, bíró, akinél durvább, állatibb lelkű embert még Debrecen földje se hord.

296 Nem baj, fiúk. Én nem haragszom érte. Ha tudnátok, mily parányinak érzem magamat, meghökkenve kapnátok le kalapotokat kicsiségem előtt. De én nem szeretek nyilvánosan szerénykedni. Gőgösködni sem. * Mindig csodálom, és sajnálom is Ady Endrét azért a gyermekes, hiú rimánkodásáért, amellyel odaírta egy kötete élére: „Szeretném, ha szeretnének." - Úristen, mi közöm nekem az emberek szeretetéhez vagy gyűlöletéhez? Mit törődöm én elismerésükkel és gyalázkodásukkal? Mit bánja a Nap, ha sas bámul tüzébe csodálattal, vagy veréb pislog rá? Kutya ugatja meg, vagy lángész dicsőíti? A Nap: van. Ez a lényege. - A költő: van, ez a lényege. Hogy a világ, az ember tudomásul veszi-e vagy nem, dicséri-e vagy átkozza - igazán közömbös. A debreceni Városi Tanács két fiatal tagja, Vásáry Pista és Zöld Jóska (mind a kettő cívis fiú) az idén megjárta Párizst. Sok szép emléken kívül elhozták a világ fővárosából a Moulin Rouge és a Folies Bergère idei revüjének illusztrált mutatóját, pompás két 4 füzetet. Egyik tanácsülésre beviszik a két revüfüzetet, kinyitják, mutogatják. A tanácskozást vezető polgármester, a jó Smolen Tóni

297-képű Magoss Gyuri azon veszi magát észre, hogy ő csak beszél, de hallgatni senki se hallgat. Látja, hogy mindenki néz; valamit néz. Köhög egyet, s azzal szépen feláll az elnöki asztal mellől, odaméltóságoskodik a fejüket összedugó fiatal tanácsos urakhoz és kezdi nézni: mit néznek azok? - Haj aj! Gyönyörűbbnél gyönyörűbb, pucérabbnál pucérabb nők! Párizsi lányok! (...) Ezeknek a bámulatába vesztek bele Debrecen ifjú tanácsosai. S a jó öreg podeszta,

298 Magoss Gyuri bácsi is odaült közéjük és nézte, nézte, csordultig a kecses és csecses párizsi lányokat. Azon vették észre magukat, hogy a delet is szépen elharangozták, a fontos ügyek aludhattak az öreg aktákban - ezt a tanácsülést teljesen Párizsnak, a Szépségnek szentelte az öreg cívisváros tek. Tanácsa. Nekem, hogy meghallottam, repesett a lelkem. Zöld Jóskától elkértem a két füzetet, és megállapítottam, hogy érdemes volt érte megakasztani és felfüggeszteni a tanácsülést. A trianoni béke 6. évfordulóján... 296 Törvényszéki bíró a Debreceni Királyi Törvényszéken. 297 A korabeli élclapok kedvelt figurája: borotvált képű, széles szájú lakáj. 298 A polgármester olasz neve.