Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

való leközlésért még nem tudom, mennyit adnak. Jó lesz nagy vakációbeli nyaralásra. Úgy terveztem, hogy a három nagy kötetet két vagy három év alatt közöltetem le a lapban, még pedig más-más címen: az I.: A táltosfiú, a IL: A szárnyas ember, a III.: Új Evangélium. Külön-külön is megállják a helyüket, bár szorosan és szervesen összetartoznak. - Nem tudom: kibírja-e az Egyetértés és Debrecen? Móricz Zsigmonddal naponta összejövök mostanában, hogy itt tölti napjait Debrecenben és környékén. Keményen dolgozik. A pillangó című kisregényét is most fejezte be. - El akar válni a feleségétől - egyik szavában; a másik szavában már kibékülésről beszél. Itt vásárolt bundákat küld haza két lányának és anyjuknak, s amellett 16 oldalas vita- és dac-leveleket írogat Holies Jankának (a feleségének). - Nem értem ezt a Móricz Zsigmondot. Nem őszinte ember. Néha parasztosan furfangos, néha pestiesen affektál. S talán - nem is olyan nagy író, mint maga hiszi és még sokan hiszik. Egy délután, mikor a kávéját issza, a pincér egy újságot mutat neki. Az újságban ez a hír: Móricz Zsigmondné véletlenül megmérgezte magát... Zsiga kiejti kezéből a fölemelt kávéscsészét, a könny kigördül szeméből (= mégis szeret engem ez az asszony!) - azzal fölpakol és rohan vissza Pestre. Azóta se hír, se szó. Bizonyosan kibékültek, és Zsiga húzza tovább Cypria

292 aranyigáját... Majdnem olyan, mint A vadkan című színműve. De nekem egy kissé komikus. Mintha a rettentő erejű Móricz nem egészen férfi volna... Vagy Michelangelo is így tett? - Nem tudom. Megleptek a hatlábú állatok, Szürkék, sejtelmesek, vakok, Ötök, hatok. Megmozdulnak a vállak és karok, Még nem tudom, mit akarok, De vakarok. Evőé! Megnyílnak a sírok, És jönnek a huszárok és jönnek a zsírok, S én nyírok. 292 Aphrodité.