Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Óh Árpád halhatatlan nemzete! Óh dicső ősapám, Ete! Él a pete. Még nem is olyan régen ezzel a, meg kell vallani, pompás travesztációval, gúnyolták az Ady költészetét, az Ady életében, s ma már - hol vagyunk, Úristen! Japánban fordításban Ady-verseket olvasnak, Párizsban Ady Társaság alakult magyarokból és franciákból; a nagy színész, Moissi,

293 két írót hordoz magával európai vándorúban. Schopenhauert és Adyt. - Ugye, furcsa? S Madai Gyula képviselő barátom, aki a minap a nemzetgyűlésen azt akarta indítványozni, hogy hozzák be a színházi cenzúrát (1848-1925!): a begyében ott tartott még egy Ady-ellenes kirohanást is, de szerencsére a ház elnöke nem engedte meg neki, hogy elmondja. Az fáj Madainak, hogy Adyt a diákok hallatlanul olvassák, szeretik, szavalják - s ebben a nemes honatya erkölcstelenséget szimatol! Szegény Madai, szegény Magyarország, szegény Ady. És ez a Madai Gyula az én Bokréta-társaságom egyik tagja, legrégibb barátom, aki velem indult a szabadság és műveltség kettős jelszavával kis fehér zászlóján... S ide jutott. (...) Encyclopaedia Britannica címen hatalmas vállalat foglalja össze Európa, sőt a világ minden nemzetének a műveltségét, történelmét, irodalmát. A legújabb magyar irodalommal én is bele jutottam, Tóth Árpád debreceni barátommal együtt. Negyvennégy éves múltam... hajam deresedik... (...) Sajátságos: ha valamelyik regényemet odaadom valamelyik lapnak közlésre, az a szerencsétlen újság rendesen megbukik. A budapesti Virradat közölte „Álmodó magyarok" c. regényemet, s néhány hónapra rá beadta a kulcsot. Most itt Debrecenben az Egyetértés közli A táltosfiú c. regényemet, s még be sem tudja fejezni a közlést, már megbukik. Van valami oki és okozati kapcsolat a két jelenség között? Ha humorosan fognám fel a dolgot, azt mondanám: borzasztó, mázsás regényeim agyonnyomják a filigránabb terhek hordására született újságocskákat. Ha komolyan nézem az ügyet, azt látom: bukófélben levő újságok kapaszkodnak belém, utolsó szalmaszálba, de rendesen elmerülnek így is. Még jó, hogy engemet nem rántanak magukkal. A pesti Stadium könyvkiadó különben érdeklődik A táltosfiú iránt. Elküldtem neki a 2. és 3. részt. (A fene egye meg, csak nem akar ez a vállalat is megbukni?... Értesítenem kellene a regényeim közléséhez fűződő babonás következményekről.) 293 Moissi, Alexander (1879-1935): színész, 1904-1935 között Max Reinhard társulatának tagja.