Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

nem tudom. A rózsaszín ernyő kigömbölyödött, s Korányi úr úgy lengett a 30 méteres kötélen, mint egy tökmag inga. Most meg, úgy hallom, a nagyerdei víztorony tetejéről ugrik le. (...) A táltosfiú című regényemet fölajánlottam kiadásra az Athenaeumnak, de olyan „óriás" munka, hogy nem mertek belevágni. Olyan horribilis lenne a bolti ára, hogy nem bírná megfizetni a né. közönség. így újra el kell tennem, savanyodni. Már annyira megszoktam ezt az örök „visszakozását" közönség elé sodró akaratomnak, hogy egészen természetesnek tartom; szinte megdöbbentő volna, ha újra csapatosan jelennének meg a könyveim, mint 1909 táján. - Bár, van rá kilátás, mert az Athenaeum előleget adott egy verseskönyvemre, amelynek 1925. márc. 1-jéig meg kell jelennie.

269 Egy tárca jelent meg rólam a debreceni Hajdúföld c. undorító kiállítású és kissé förtelmes alaphangú lapban. Antiszemita lap, azt mondja magáról. Jobb szeretném, ha filohungarus volna. Ezelőtt pár évvel még a nevemet is kihagyta, ha valahol szerepeltem és közölte a műsort. Honnan ez a nagy változás? Én nőttem volna azóta értékben? Nem hiszem. Úgy látszik, a Hajdúföld csalogatja csemegével muci paripámat.

270 Vigyázzon, meg ne találja rúgni keserű nagy kedvében. A cikk írója Juhász Géza, fiatal debreceni poéta, aki hallatlanul érdekes és zsúfolt nyelven tud írni. Ha nem röstelleném, azt mondanám róla: legtehetségesebb tanítványom.. .

271 (...) 269 A patkánybüvölő című kötetéről van szó, amely 1925-ben meg is jelent. 270 „Csalogatja csemegével / Muci paripáját;" (Arany János: Rozgonyiné.) - Muci: kedves. 271 Juhász Géza a Debreceni értékek című sorozatban rajzolta meg Oláh pályaképet: „tragikuma ott kezdődött, mikor pesti első sikerei után haza mert jönni szülőföldjére. Ott már nagy ember volt." Bizonyítékul Rákosi Jenő írását említi, amelyben Oláh az Ady-generáció fölé emelődött. Debrecenben aztán „[bezárkózott magába, könyvei s néhány kiválasztott embere közé." Pedig inkább csak elképzelése volt az életről. „Sok-sok utat kellett volna ezekben az években megtennie. Párizsba is újból és újból (...) És embereket kellett volna megismernie..." Bár Juhász az Oláh-művek világképe mögött szerzőjük elkeseredettségét, kiábrándultságát véli felfedezni, mégis találónak érzi őket. így bár ezért a Szegény magyarok is elhibázott alkotás, mégis valami általánosabb igazságtartalmat lehet felfedezni a szubjektív motívumok mögött, ahogy a regény fogadtatása is mutatja: „Pest fölényes sajnálkozásba burkolta sértődöttségét. Magára ismert. Debrecen dühösen bizonyította, hogy így nem szabad regényt írni." Juhász a Két testvér kapcsán is a megjelenését követő általános erkölcsi felháborodást emeli ki. Lassú fejlődést is regisztrál. Annak ellenére, hogy a világháború idején Oláh „fejletből kitaszítottsága kezdett teljes lenni", mégsem adja fel, csak azért is ír. „S a művész érik, higgad benne. Egy monumentális regényt kezd. [A Táltosfiúban] (...) eljut a humorig és a klasszicizmusig." Tárcája befejező részé-