Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Január közepe óta szabadságon vagyok, nem tanítok. Most megjött a miniszté­riumból az engedély: az iskolai év végéig meghosszabbítják szabadságomat. Rám fér. 1913 óta nem pihentem, pedig két ember munkáját végeztem szakadatlan. Ha felsorolnám, mennyit írtam meg azóta - magam is alig hinném... istenem, Iste­nem, kéziratban várja feltámadását: Shakespeare költészete, 254 Irodalmi tanulmányok, 255 Szerelem és halál c. regényem, Három csillag c. verseskötetem, Napkeleti királyfi c. mesedrámám, 256 Széchenyi, Magyarok, Thurzó Ilona c. színdarabjaim, A boldogtalan királyfi c. operettszövegem, Dante drámai költeményem; sőt az újságban napvilá­got látott, 257 de könyv alakba nem került regényem, az Álmodó magyarok is. Azon­kívül vagy 70 versem, egy új kötet. Most írogatom A táltosfiú c. regényem 3. kötetét. 258 Ez lesz a mi családunk, s az én lelki életem regénye, édesanyám emlékoszlopa. Sajnos, kiadatásáról alig lehet szó mostanában; 3 hatalmas kötet! s ilyen komoly, analizáló regény, különösen a 2-3. kötete. Mindegy, ezzel nemcsak magamnak, hanem annak a drága Léleknek is tartozom, akit nem tudtam életében úgy szeretni, ahogy kötelességem lett vol­na. Oh, késő bánat, nálad borzasztóbb büntetése nincs önnön lelkünknek. Lassan haladok, mert az egészségem odavan. És reszketek: hátha nem tudom befejezni? - Akarat, akarat, akarat! Még nemcsak ez van hátra, hanem Michelange­lo és Beethoven is. Segítsetek, ti Elemek! 259 A Bokrétát nagy csapás érte, ötös zárt egységét megbontotta a Halál, március 8­án kiütötte közülünk a szegény Gulyás Jóskát. Békés-Gyulán halt meg, a kórház­ban. Teljesen megvakult édesanyján kívül nem volt már senkije. 1919-ben, a romá­nok elől fölmenekült Pestre, ott akart elhelyezkedni, de nem tudott; tengődött, éhezett, rongyoskodott, néha Gyökössynek a kegyelemkenyerén élt. Borzasztóan lezüllhetett, mert akik látták, iszonyodva beszéltek róla. A legutolsó koldus tisz­tességesebb ruhában járt nála. Úristen, ha rágondolok, milyen pompás, éles eszű, szép arcú fiú volt fiatalabb korában, hogy milyen nagy reményekkel vágott neki az életnek - csak elszorul a szívem. Hogy juthatott ennyire? Az alkohol ölte meg akaratát, szervezetét. Az alkoholszenvedélyét apjától örökölte; azonkívül szeren­csétlen szerelme, csalódása vitte a mámor karjába. Itt, Debrecenben él az az egyko­ri szép szőke lány: Miklóssy Margit, akihez virágénekeit, Margarétáit írta. Mint nevelő, beleszeretett a kedves magyar leányba; feleségül akarta venni, de a lány 254 Shakespeare tragikus művészete címmel részletek jelentek meg belőle 1919-ben a Ma­gyar Szóban, majd 1924 októberében az Egyetértésben. 255 E kétkötetnyi tanulmányából néhány mj.: Oláh 1932. 256 Mj.: Debrecen, 1936. 257 1919-ben jelent meg a Virradatban. 258 Új evangélium. Mj.: Debrecen, 1932. 259 Madách Imre: Az ember tragédiája (II. szín).

Next

/
Thumbnails
Contents