Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

tetem, hogy a sebem közepében egy férget hagyott, hogy beforradjon és pusztítva rágja magát mindig beljebb-beljebb, míg csak valamelyik főeret ki nem rágja, s el nem vérzek. Ezt az ő csöndes motyogásaiból következtetem, mikor kötözés közben az ápolónővel (Antóniával) sugdosott rólam és sebemről valamit, egy szót hangoztatva: méreg... vagy féreg... ezt már nem tudom biztosan. Bosszút állott rajtam azért az őszinte kijelentésemért, hogy nem bízom benne. Nem. Mert olyan őrült mély vágást vágott a nyakamon, hogy a kése csaknem a torkomon jött ki. S annyi vért vesztettem, amennyit egy levágott láb összes ereinek elmetszése következtében nem vesztett volna beteg. Vakszerencse az is, hogy narkózis közben agy szélhűdés nem ért. Ezeket mind elébe teregettem, s olyan dühbe gyúlt, hogy reszketett. Orvosi bosszút állott rajtam... ha igaz a sejtelmem. Ez pedig igazán szemtelen bosszú, mert teljesen ki voltam szolgáltatva akkor a kényének-kedvének. - A sebem két hónapos; behegedt; de a belsejében koronként szúrást érzek, mintha csakugyan odaszorult volna valami kósza féreg. Na hiszen, gyönyörűen nézünk ki! „Oroszlánokkal vívtunk hajdanában, és most e tetvek egyenek-e meg?" - Mit tegyek? Honnan tudjak teljes bizonyosságot? Schmidt, ha igaz is, letagadja. Még bolondnak kiáltanak ki. - Rettenetes ez a kétségbeesett helyzet. Kacsóh Pongrác, a János vitéz híres zeneszerzője, megőrült. Rettenetes és megindító lehetett a végső leromlása. A kis Haranghy Jenő, a rajzoló, meséli, hogy mászott lassan-lassan a dühöngő őrület szakadékáig. Egy zivataros este, mikor dörgött, villámlott az ég, kinyittatta szobája ablakát, hogy zongorájával túldübörögje az égi Karmestert. „Hallod, hogy ordít odakint az öreg Isten? Csak azért is túlkiabálom!" Őrületes szimfóniát dübörögtetett ki zongoráján. - Ezt a jelenetet rajzolta meg Haranghy. Azt mondja, nagyon sok kész munkája vár kiadásra szegény Kacsóhnak, aki egyszer megfürdött a népszerűség fényében, s azután soha többé nem tudott jelentős sikert aratni. Ez is magyar végzet. Schwöder, kultuszminiszteri államtitkár, meglátogatta a Reáliskolát, s éppen az én órámra jött be, a VII. osztályba, mikor Balassi Bálint életét és költészetét „taglaltuk". Hallgat a titkár úr, hallgat; a fiúk felelnek, én irányítok. Egyszer csak föláll, gratulál, szorongatja a kezemet, mondván: „Nagy gyönyörűséget okozott az órája, tanár úr. De még nagyobb gyönyörűséggel olvastam a múltkor egy versét; igazán, több élvezetet találtam benne, mint a Balassi egész költészetében." Ez a szegény ember nem is tudja, mennyire igazat mondott. Ő ti. csak puszta bóknak szánta az egészet. Az „apostoli Szentszék könyvkiadója", a Szent István Társulat könyvei között most jelent meg Zoltvány Irén bencés tanár úr kis kátéja Erotika és irodalom cí-