Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
a hivatalos Magyarország, hogy ahhoz nincs fogható. Románia, hol áll ebben fölöttünk! Csak egyesek megértése és jósága enyhít valamit azon a rideg hidegségen, amely északi szél fagyát veri szemünkbe, lelkünkbe „hazánk" részéről; annak a hazának rideg mostohasága ez, aki holtunk után legnagyobb hűhót szokott csapni már segedelemre nem szoruló nevünknek. A táltosfiú II. kötetét befejeztem, aug. 27-én. Február 4-én kezdettem el, de csak 80 lapot írtam belőle; a többi 280-at július-augusztus folyamán. A hősében a magam lelki képét rajzolom, természetesen idealizálva; s itt, a regényben, valósággá teszem azt a sokáig zaklató álmomat: miért is nem születtem „pompás paloták úrfiának". Tehát lappangó vágyamat „irodalmilag" élem ki, ahogy Freud mondaná. Szerepeltetem a Bokrétát is „Göncöl Szekér" néven, mert a regényben 7 tagja van. Azt hiszem, legérdekesebb benne az a néhány nőalak, akit a hős körül forgatok. (Különben a hős „szüzességi fogadalma" is az én ifjúkori furcsa elhatározásom, amelyet azonban megtört az élet, éppúgy, mint a regényben.) Ez a II. kötet így magában is önálló egész; lehet, még ezt közöltetem legelőbb valahol. Ha ugyan akad ma Csonka-Magyarországon ilyenre balek kiadó. * Sokfelé nagyon rossz a hírem. Sokkal rosszabb, mint megérdemelném. Pl. teljesen istentelen embernek gondolnak azok, akik pietizmusból akarnak megélni. Általában azért, mert templomba nem járok, s az egyházakat káros, veszekedést szító részvénytársaságoknak tartom: sokan elveszettnek hisznek. Egyik barátom most hozza éppen a Dunántúlról, hogy ott találkozott a debreceni Dóczy Lánynevelő Intézet tornatanítónőjével, Maár Margit kisasszonnyal, aki szabad idejében veszendő lelkek mentésével foglalkozik, szóval misszionárius, ez a hölgy sajnálkozva mondogatta: milyen kár ezért az O. G.-ért; micsoda istentelenségeket ír pl. a Két testvér c. regényében! Cccc! El is égették egy barátnőjével ezt a borzalmas ördögkönyvet - miután elolvasták. Maár Margit azt mondja: sokat imádkozik bűnös lelkemért, amelyet az Ördög tart megszállva... és hiszi, ő még megment valaha. Igazán meghatott ez az önzetlen közbenjárás értem az üdvösségek uránál, s elhatároztam: legközelebb fölkeresem Margit kisasszonyt és megköszönöm neki lelki ügyvédségét kárhozatra való ítéltetésemben. Kitűnő regényalakot sejtek benne... Szintén elsőrendű emberpéldány az Aranybika mostani főpincére: Irsay József úr. Sajátságos ragadozó madár arca van, orra egészen csőrszerű, álla hátrahúzódó, s a száját nem igen tudja összefogni, nyitva van. Ilyenforma alak. Nem zsidó, katolikus. A városi gazember díszpéldánya. Szemtelen és vakmerő az arcátlanságig. Ezrekkel többet ír a fizetésnél, mint járna. Sokszor följelentették már, sokszor ült börtönben. Most éppen 30 napra van elítélve; de azért jókedvű. A vendégeknek