Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

így szokott alattomos pimaszsággal köszönni: Van szerencsém... (a nyavalya törjön ki.) Alázatos szolgája... (fúlj meg.) Jó napot kívánok (a fene egyen meg.) A zárójelbe tett szavakat halkan teszi a köszönés után; a pincérek majd kipukkannak, úgy röhögnek, mert nekik el szokta mondani Irsay úr minden új stiklijét. Amelyik vendégre haragszik, szart tétet az ételébe. Ocsmány egy állat, az bizonyos. De százezreket összeharácsolt a vendégeitől aljas csalással, és most egy vendéglőt vett Debrecenben, ahol tovább fogja gazemberségét kamatoztatni. És csodálatos, az ilyen bacilus fejére nem tud ráesni a háztetőről valami jó darab kő! - Úgy látszik, a természetnek, az életnek szüksége van rá. (...) Carbunculus.

236 Operáció 1923. szept. 14. Ha elmúlok, három kötet naplóm, megkezdett regényem (A táltosfiú) két kötete, s egyéb ki nem adott kéziratom is a Petőfi Társaság tulajdona legyen, így a Dante, így a Napkeleti királyfi is. - Hegedűsnél levő kötet versem és regényem csak az első kiadásra az övé, többre nem. - Könyvtáram, képeim - ha kell a Petőfi Társaságnak - övé; ha nem: a Bokrétáé. Gyökössy Endre barátomra bízom ezeknek az ügyeknek az elintézését.

237 Szobaberendezésem a kis Dien Gizié, aki hűségesen szolgált. - A házrészletem díja (ha eladják) egyenlő részben oszlik meg testvéreim között. (...) Megint a halál fenyeget. A szeptember 14-i operációm után oly sok vért vesztettem, és heteken át annyira fenyegetett az újravérzés és elvérzés, hogy számot vetettem az életemmel, s a föntebbi kusza sorokban összecsapott végrendeletem rejlik. 236 Kelés. 237 Oláh 1924-ben kérte meg Gyökössy Endrét, érdeklődje meg, hogy a Petőfi Társaság hajlandó-e megőrzésre elfogadni naplója I. és II. kötetét. Komáromi János a Társaság nevében értesítette, hogy „a naplót köszönettel elfogadják" és „a Petőfi-ház irattárában helyezik el". (1924. febr. 29. - DIM) Később fülébe jutott Oláhnak, hogy naplóját nem kezelik bizalmasan és illetéktelenek is beleolvashatnak. Komáromi megírta Oláhnak, hogy csak félreértésről lehet szó: „én a naplót annak idején Szávaytól vettem át, felbontatlanul és azzal, hogy nézzem meg, mi van benne? Én a csomaggal a szerkesztőségbe mentem, s ott bontottam föl. Ugyanakkor jelen volt a szobámban Bodor és Dóczy Jenő, kezükbe vették és lapozgattak benne néhány pillanatig. Ezalatt vettem észre, hogy az első kötetben van a leveled, melyben te a két kötetre vonatkozóan intézkedsz. Ismétlem: Bodor és Dóczy csak néhány pillanatig forgatta. Én a két kötetet Petőfi-házbeli lakásomra hoztam magammal, négy-öt nap múlva (...) átadtam Gyökössynek, aki legközelebbi zárt ülésen referált a Társaságnak. Erre újból és véglegesen hozzám került a Napló, én bepakoltam és a Társaság pecsétjével lepecsételtem." (1924. szept. 5. - DIM) Komáromi magyarázata nem nyugtatta meg Oláht és hamarosan visszakérte naplóját.