Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
Napsugár kell, hogy dolgozni tudjak. Ha besüt a nap reggel ablakomon: boldog vagyok, mert ilyenkor úgy buggyannak föl lelkemből a szebbnél szebb képek, gondolatok, mint bimbók a rózsafán; a szavak olyan üdén születnek meg, mint pacsirtafütty a mezőn, a reggeli fényben. Szabadban szeretnék örökké írni, különösen erdő mélyén, valami roppant fa alatt, ahová beszűrődik a fény, s ahonnan méla zúgásnak rémlik csak a távoli lármás élet zsivaja. Ha rózsákat látok, végtelen finom hangulat rabja leszek; ezt leírni olyan nehéz, ezekkel a vaskos hangokkal; ezt zenével lehetne igazán kifejezni. Oh, hogy irigylem ilyenkor Beethovenéket! Mi az Élet célja? A halál? Nem, a halál kikerülése. Hogy lehet kikerülni az elmúlást? Ha megállítjuk felettünk az időt, mint Józsué a napot. Hogy lehet az időt megállítani? A művészettel. Mi tehát a művészet? A végtelennek tudatra ébredése a végesben, az istenségnek kibontakozása az emberből, a halhatatlanság kiragyogása a halálból. Halál és Művészet így soha nem testvérelemek, soha nem találkozhatnak. Ezért nem lehet a Halálnak művészete; vagy ha van: az is ellene szóló művészet. Aki a halált magasztalja, méltó az örök megsemmisülésre. A művészet: maga a megszépült Élet. Az Életnek mi a magva, gyökere és virága egyben? A Szerelem. Tehát: a Művészetek forrása: a Szerelem. Mi a halált legyőző hatalmak ősanyja? A Szerelem. - Mit csodálkoztok, mit idegeskedtek, mit sopánkodtok tehát, ti hivatalos pofák, agg tehetetlenek, hogy a költő mindig ezt énekli, a festő mindig ezt festi, a zeneköltő mindig ezt muzsikálja? A szerelem a lélek levegője, nélküle nincs szellemi élet. 200 Debrecenben is akadnak megértő emberek. Az Aranybika szálló fiatal igazgatója, Németh Aladár (az öreg Németh András fia) oly olcsón ad kosztot előkelő éttermében, mintha csak 1918-ban élnénk. (150 korona naponta, ebéd és vacsora; kb. 1000 korona helyett.) Én hálás is vagyok iránta: verset írtam hozzá, magasztalva dús konyháját és jó szívét. 201 Németh Aladár reklámból és hiúságból leközöltette a versemet egyik helyi lapban, s azóta háromszor annyi vendég jár a Bikába. Azt hiszem, visszafizettem a jóságát. A széles szájú debreceniek borzasztóan magasztalják ezt az ad hoc versezetemet; miért? 200 Vö. Oláh A halál költészete című írásával foglalkozó jegyzettel (I. kötet 164. sz.) 201 Németh András 80. születésnapjára írt alkalmi ódát Oláh. Ettől kezdve hosszú ideig nem is kellett fizetnie az ebédért, csak később engedte meg Németh, hogy Oláh 150 koronát adjon érte. Az ebéd mindig ugyanazokból a fogásokból állt: húsleves, sertéskaraj és tészta. Oláh semmiképp sem volt hajlandó változtatni ezen. (Balassa Sándor: A debreceni Aranybika Szálló története. Debrecen, 1959.) - Németh András 1926-ig volt a szálloda vezetője.
