Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

életét, írásait tagadva, belép, talán a Fioretti hatása alatt,

187 a ferencesek rendjébe, utolsó autogramos arcképét átnyújtja a rend főnökének, „Krisztusban kedves testvérének" - s a súlyos kolostorkapu becsapódik mögötte. - De nem örökre. Most újabban egy éjféli kiáltvánnyal ismét mozgósítja fiumei híveit.

188 Ezután mi következik? (Kosztolányi cikke a P. H.-ban)

189 Október 30-án meghalt Gárdonyi Géza is. Apáthy István, Beöthy Zsolt, Gárdonyi Géza. Egy év alatt. Sok! Gárdonyival mindig szerettem volna találkozni, készültem is hozzá Egerbe - s íme, az öreg elment előlem. Nem tudom, milyen ember volt, de Egerbe húzódása nagyon rokonszenvessé tette előttem. Mintha itt egyformán gondolkoznánk. Mint író: szinte páratlan; oly komolyan veszi a művészetét, hogy sokszor templomban érezzük vele magunkat. Már 1910-ben megírtam róla, hogy költészete: maga a magyar élet. Azt hiszem, mindig is az marad. - Mikor A bor c. darabját először láttam Pesten, az öreg Nemzeti Színházban: a támfás székek közönsége sírt. Megindultságában. (S ugyanakkor a pesti színházi bennfentesek azt rebesgették: a darab megbukott!) Az én falum c. könyve talán minden másnál szebben és igazabban őrzi Magyarország lelkét. Igen, Ziegler Géza, te valami németből átmagyarosodott Gárdonyi, az idegen érdeklődő, s minden különös szépet meglátó szemével, de a vérbeli magyar szívével formáltad örök szobrokká nemzetünk Panteonába remekbe teremtett alakjaidat. Emőke halhatatlan, még a világköltészetben is az.

190 - Lélekvándorlás, spiritizmus, miszticizmus... És hozzá józan, művészi fej. Különös keverék. Különös ember volt ez a Gárdonyi. - Utána: csend, csend és üresség, üresség. (...) Az emberiségnek körülbelül az a legnagyobb jótevője, aki legkevesebbet gondol vele. Mert akik gondolnak vele, rendesen milliókat tesznek tönkre, hogy néhány ezret boldogítsanak. Ezért vagyok én halálos ellensége minden politikai mozgalomnak, amely nemzetmentést vagy világboldogítást írt a zászlójára. - Úgy látom, a föld népének tisztán állami, tisztán politikai szempontból igazgatni a sorsát: idejétmúlt valami. Más, új alapelvnek kell kifejlődnie, amely szerint élünk és halunk, versengünk és szövetkezünk egymással, mi, földi nemzetek. A hatalmi fokozatok örökös romlásba visznek minden fajt. Hogy hatalmi törekvéseink ősi ösztönök volnának, amelyeket nem lehet belőlünk kiirtani - elhiszem; de a kenyérért való harcot át lehetne váltani egy magasabb, kevéssé akarati vagy erőbeli alapra, 187 I Fioretti ái San Francesco: Szent Ferenc legnagyobb értékű életrajza, iss Mussolinival együtt a fasiszta hatalomátvétel mellett agitált. 189 Kosztolányi Dezső: D'Annunzio dióhéjban. Pesti Hírlap, 1922. október 15. 190 A láthatatlan ember hősnője.