Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

1908-ban hoztam édesanyámnak Párizsból emlékül egy selyempárnát, Libertytől. Míg élt, soha nem feküdt rajta szegény; csak azt mondogatta: „Majd ezen pihenek én meg." Most halott feje alá tettük ezt a kedves párnát, és a kis iparos leánya, a szegény bérkocsis halálig munkás felesége, a poros alföldi város özvegy lakója: most Párizs selymén álmodja síri álmait. Regéljetek neki gyönyörű regéket, piros selyemvirágok; hiszen finom leánykezek szőttek valamikor benneteket ebbe a drága selyembe, maguk is kimondhatatlan szép álmokat álmodók. A hit megrendült bennem. Okosság, okszerűség nincs sem az életben, sem a természetben. Hibáink: előrevisznek, erényeink elbuktatnak, jóságunk: ajtónyitója sok gonosznak. Legmélyebb énünk soha nyilvánvaló nem lehet; külső darabosságunk, a védő tüske, sebez és bánatot okoz nekünk. Fáj az élet; fájdalom a művészet; a megsemmisülés: brutálisan visszadöbbentő. (...) Áprilisl-jén jött a hír, hogy IV. Károly király meghalt száműzetésben, Madeira szigetén. Hiába volt hát Zita királynénak minden futkosása, minden akciója, a nagy fekete Mors Imperator kettévágta a megoldhatatlan csomót. Szegény fiatal Károly király! A Habsburgok tragédiája mintha a te sorsodban sűrűsödött volna össze. Neked nem volt semmi bűnöd, tehát neked kellett bűnhődnöd őseid sok vétkéért. És te, Pármai Zita, vajon ismered-e a magyarok nagy költőjének híres jós versét: „Miképp elpusztult Jeruzsálem, el fogsz pusztulni, Ausztria. Földönfutók lesznek császáraid..."

169 Ha ismered, látod-e, mint telnek be szörnyű mondatai rajtatok? Talán, ha te, nyughatatlan asszony, nem kergeted bele férjedet két hasztalan és oktalan próbálkozásba: IV. Károly ma is él, reménye ma is szilárd, erős: hogy Ausztriát és a régi Magyarországot visszaállíthatja valaha. Hiú álom! A nemzetek sorsa nem egyes emberek jó akaratától függ. Nem Károly tartotta volna meg Magyarországot, hanem Mo. Károlyt. A királypártiak, különösen Rakovszkyék,

170 már is hangoztatják: „Most következik az igazi Mohács!" Bennem más hit él: most következik a világtörténelem legbámulatosabb erőfeszítése, mikor egy koporsóba zárt tetszhalott nemzet fölretten és megpróbálja fölszakítani koporsójának leszögezett fedelét. Ehhez nem kell se Habsburg, se Hohenzollern, se Romanov; csak elszánt szent magyar akarat. Most már magunk csináljuk a magunk történelmét. - Oh, bár lenne bennünk annyi 169 „Miként elpusztult Jeruzsálem, / El fogsz pusztulni, Ausztria, / S mint Jeruzsálemnek lakói, / Földönfutók lesznek császárjaid, / Földönfutók és üldözöttek!" (Petőfi Sándor: Ausztria.) 170 Rakovszky István Habsburg-párti, legitimista politikus.