Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

regényét németre, s azt mondja: német kiadója gratulált, hogy olyan jól kél. Bizony, Debrecenben nem hiszem, hogy öt példánynál többet vettek volna belőle. Ösztökél, hogy ne hagyjam magamat a ravasz kiadókkal szemben; ő minden sorából pénzt csikar - „mert kilencen eszünk naponta egy asztalnál". Ez az. Az élet szorítja, sarkantyúzza cselekvésre. Én? Magam vagyok. Kimentünk az erdőre, egy kis fürge diákkisasszonnyal: Gulyás Irénke végzett 5. gimnazistával, aki biciklizik, cigarettázik, fákat mászik és fest. Modern gyerek. Lefényképeztettük magunkat a gyorsfényképésznél. Este pedig ugrattam a Zsiga feleségét, született Holies Jankát, hogy: minek kínozza szegény urát ezzel a rengeteg regényíratással? Jobb volna, ha segítene neki. A kis Móriczné nem értette el a tréfát, megharagudott. Nem túlságosan művelt asszony lehet. No, de Móricz Zsiga mégis valaki! Fekete angyal c. regényem Odysszeiája megható. 1918 nyarán indult meg nagy útjára, s ma, 1921 augusztusában, ugyanazon a ponton áll, ahol ezelőtt három évvel. Gergits nevű (szerb származású) ügyészünk hallani sem akar kiadásáról. „Államellenes, antimilitarista tendenciájú. Most, mikor új háború előtt állunk, lehetetlenség ilyen könyvet adni a közönség kezébe!" - De hiszen ez ártatlan regény! - mondom szelíden -, nem veszi ezt komolyan senki, csak: a Kiadó. Egy része annak a regénytetralógiának, amelyben a világháború korának magyarságát írom meg; e nélkül csonka az egész. - „Hja kérem, Magyarország'is csonka, mégis megvagyunk." - Pesten sokkal szelídebb a cenzúra - duruzsolok halkan. - „Ha Pesten ki engedi adatni a cenzor, én akkor is megtiltom terjesztését a magam ügyészi területén!" - Igen kedves ember. De hát mi ennek az oka? - „Én így akarom". Aha! Sic volo, sic iubeo.

154 Most már értem. - Nohát, akkor várunk, míg jobb idők és okosabb emberek nem jönnek. - „Ahhoz joga van" - szólt felsőségesen. - Meghatóan búcsúztunk. A kiadómnak azt az ajánlatot tettem: írok helyette egy szelíd regényt, azt adjuk ki most, a Fekete angyalt pedig később. Ráállott. Most aztán, július eleje óta, emberdöglesztő forróságban, anyaszült meztelenül, 45-50 °C alatt, írom, igazán lázban, pótregényemet: a Léda hattyúját. Ezt először vígjátéknak írtam meg, de (édesapám közbeeső halála miatt) egyenetlenül sikerült. Kibővítem a cselekményt és gutgesinnt

155 állampolgárokat, tisztes családapákat, régi szerelmi botlásaikat is jóvátevő, honett

156 szerelmeseket, fehér idilleket, romantikus tengerésztiszteket és hazafias szocialistákat rajzolok benne. Hadd dagadjon Gergits cenzor úr keble, a fene egye meg. 154 így akarom, így parancsolom (megokolás nélküli parancs). 155 Lojális. 156 Tisztességes, jóravaló.