Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Álmodó magyarok c. regényem még mindig folyik a Virradatban. Bernolák Nándor népjóléti miniszter fölhívta reá az amerikai misszió vezetőjének, Bowden úrnak a figyelmét. Bowden hajlandó Amerikában kiadatni, csak előbb fordíttassuk le itthon angolra.

157 Most aztán angol fordítót hajhászok Pesten; Bowden úrnak pedig megírom feltételeimet. 20% a bruttó jövedelemből. Dollárokban igen kis összeg lenne. (...) * A Léda hattyúja c. regényemet augusztus végén befejeztem. Teremtettem benne egy kis pesti fiút: Bandit, azt hiszem, legsikerültebb alakja. Ez a regényem talán az első, amelyet nem tragikusan oldottam meg; itten zsák a foltját megleli, Jancsi Pannit hazaviszi, senkinek nem lehet panasza.

158 Belevettem a cselekvénybe egyik régi álmomat: Debrecen Szaharáján egy Tisza-Berettyót összekötő csatornát vezetek át. (A világháború tömérdek orosz foglyával meg lehetett volna ásatni; de kinek jutott az eszébe, Oláh Gáboron kívül?) Szerepel itt egy hajdani tanárom: a kis piros orrú Török Péter, természettudós, eszperantista és spiritiszta. Nagyon kedves alak az öreg az életben is. Neki gyűjtöttem kisdiák koromban vagy ötven különféle pillangót; akkor fedeztem föl a debreceni Nagyerdőt. Rögtön a Léda hattyúja befejezése után hozzáfogtam Dante c. drámai költeményem írásához. (Aug. 27.) Ez az év Dante halálának 600 éves fordulója... Újra átbarangoltam Vergiliusszal és vele a Pokol köreit, megmásztam a Purgatórium meredek hegyét és a drága Beatrice tiszta szerelme fölrepített a Paradicsom legfelső körébe, az Empyreumba is, ahol láttam színről színre az Istent... Közben a Dante élete, kora, vergődése, száműzetése, lelki megtisztulása: szinte regényes, szinte drámai erővel ragadott meg. Régóta visszaszorított képeim és rímeim életre rimánkodtak magukat - a téma önkénytelenül jött, kész volt a fejemben egy nap alatt, azután csak írnom kellett. És igazán mondom: végtelen jóleső érzés önt el írása közben: hiszen nagyjában én is átéltem Dante negyven esztendejét, én is fölfelé szállok, a megtisztulás régiójába, bűneim egymás után szakadoznak le rólam, s Beatricém édes arca a kék egekből reám mosolyog. Ez a könyv olyan, mintha pusztán magamnak írnám. (Bár hiszen sohasem törődöm az ún. közönséggel valami nagyon.) Elégedetten, boldogan látom és érzem, hogy a mi drága magyar nyelvünk mindenre képes, szín, zeneiség, erő, lágyság tekintetében; igazán, sokszor úgy csengenek a soraim, hogy a Dante tercinái sem különben. Nem az én érde157 Az Álmodó magyarok angol nyelven címmel hír jelent meg a Virradat 1921. augusztus 6-i számában. 158 „Jancsi Pannit nyerje meg, / Zsák a foltját lelje meg, / Hím a nőstényt vigye haza, / S ne legyen panasza." (Shakespeare: Szentiván éji álom. III. felvonás 2. szín. Ford.: Arany János.)