Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

hogy megtudták az én szentségtörő akteonkodásomat.

151 És a bűbájos kis Diánák nem hogy haragudnának érte, sőt - láthatólag érdekli őket az én kíváncsi érdeklődésem. Jól van, leányok! Ezután minden este megleslek benneteket! (Csak az a buta rendőr őrszem ne okvetetlenkednék mindig ott; az is folyton ezt az ablakot bámulja. Egyszer pofon verem. Ehhez csak nekem van jogom.) Jaj, de gyönyörű a fiatal női test! Andalító! Alom. (...) Ady Endre szülei itt vannak Debrecenben. Mennek Budapestre, hogy megnézzék nagy fiuk sírját a Kerepesi temetőben. És: hogy valami függő ügyet

152 eldöntsenek az „özveggyel", aki már régen felesége egy Márffy nevű festőnek. Hja, gyarlóság: asszony a neved... Velük ebédeltem Lajos fiuknál. Az öreg Ady Lőrinc: mokány kis alacsony magyar, hétszilvafás nemes, akinek dús barna haja eszembe juttatja az Endre gyönyörű sötét haját, melynek halálakor sem volt „se híja, se hója".

153 A hetvenedik évet taposó Ady Lőrinc még pompásan bírja magát; a feje dacos megvetésében, egy-egy hamiskás, ravaszos hunyorításában ott láttam Ady Endrét is, parasztosabb kiadásban. Vörhenyes bajusza ma is legényesen áll, csak a szeme fáradt egy kicsit. Nem fél a haláltól. „Az ember nem kerülheti ki a sorsát, azt mondta az én fiam" - szólt csöndesen. Olyan szomorú szépséggel mondta ezt a két szót: az én fiam. A beszédje: kihagyásos, ugrásos, néha zavaros; fölteszi, hogy mindenki ismerős az ő magánügyével, s előttem is úgy beszél róluk, mint a feleségével. A román uralom alatt levő Érmindszentről jöttek; nem sok reménye van, hogy ott magyar világ lesz még valaha... Azután sem lesz már fia, Endrének sem maradt. Mondom neki: Csodálatos; mikor egy család eléri a legmagasabb tetőt, egyszerre csak vége! - Szomorkásán bólintott rá. S kedves, de picit keserű humorral intett át Lajos fiának: „Onnan vártam volna legalábbis leányt; mert hát: aki gyenge, csak gyenge az!" (Az öreg tudja, hogy a magzat nemét az dönti el, melyik fél volt erősebb kondícióban a fogamzás pillanatában. Bizony, Ady Lajos sokkalta gyöngébb, mint viruló, hatalmas, tizenkét gyermek szülésre berendezett felesége - aki szomorú meddőségben éli le fiatal napjait.) Ady Lőrincné, a költő anyja, kedves, finom, drága jó magyar asszony (örmény származású!). Olyan jóleső érzés fogott el, mikor szép fekete szemével rám nézett, szólt és mosolygott. Nagyon szép asszony lehetett fiatalkorában. Maga beszéli, bájos szégyenkezés és dicsekvés édes vegyületével, hogy mikor Nagyváradon meglátogatta fiát (1900 táján lehetett), s a színház páholyában megjelent vele: az Ady Endre barátai nem hitték el, hogy édesanyja, olyan fiatal, olyan szép volt 43 151 Akteon véletlenül meglátta a fürdőző Artemiszt, aki büntetésül szarvasbikává változtatta, majd kutyáival üldöztette és megölette. 152 Vitás örökösödési ügy Boncza Bertával. 153 „Barna üstökömnek / Se híja, se hója." (Ady Endre: Álcás, vén valómmal.)