Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Mikor a Férfitemető negyedik előadását végignéztem, döbbenve merült föl tudatomba az a forrás, ahonnan az egész dráma anyagát vettem. Hiszen ez a szerelmi őrület költői áttétele annak az idegbomlasztó hat hónapi sóvárgásnak, amelyet 1918 őszén és 1919 telén, tavaszán lobogtam - kínlódtam át Darabos utcán, a Fábry Irma félhomályos kis szobájában! Szeretőmmé akartam tenni ezt a kívánatos testű leányt, akinek a lelke, műveltsége sem mindennapi, de ő csak „törvényesen" akarta magát nekem adni. így pedig dacból sem kellett. (...) engemet az élet inspirál, a lírában éppúgy, mint az epikában, a drámában éppúgy, mint a tudományos munkáimban. Az élet íze - minden bizonnyal érezhető rajtuk, még akkor is, mikor már én nem leszek. (...) * Virágvasárnapon a Virradat c. pesti hírlap megkezdte Álmodó magyarok c. regényem közlését.

144 Hű! Az első közlemények micsoda felháborodást keltettek ebben az álszemérmes és igazán szemtelen Debrecenben! Ráismertek a fő alakokban Debrecen forradalom alatti vezető embereire, hine illae

145 ordítások. Várjatok végére, basahalmi mokányok! Nemcsak a ti becses személyetek vonul ott föl, hanem az egész vergődő és utat kereső magyarság. Különben: büszke lehet rá, akit belevettem, mert körülbelül átmentem a halhatatlanságba. De ki hiszi ezt ma, és DebrecenbenV. Ma megmértem a testemet és csodák csodája: Zeising „aranymetszéséének

146 3:5 arányszáma szerint van fölépítve lelkem porlandó sátora! Meglepett; mert így minden szerénységem mellett is kénytelen vagyok elismerni, hogy testem a legszabályosabb és legművészibb alkotásai közé tartozik Istennek és legközelebbi ősömnek. Kánonszerű testalkatom nem hiába szokott föltűnést kelteni a korzón és a katonai sorozásokon. Hát ha még jó szabóm és tisztességes ruhám volna! „Én volnék a derék legény, arszlánnak is beilleném" - mint Petőfi dalolja.

147 - Fejem egynyolcadrésze testmagasságomnak; mellem - orvosok hízelgő nyilatkozatai szerint - nagyszerű és pompás; koponyám alkata elsőrangú: homlokom olyan, mint egy kis Panteon-kupola; a fültől a szájig, s a homlokról a szájra bocsátott vonal: 144 Regényét először az Új Magyar Szemle számára ajánlotta föl, de Pethő Sándor visszaküldte (Bodor Aladár O. G.-hoz, 1921. ápr. 5. - DIM), Szakács Andor viszont örömmel fogadta, legnagyobb erényének a hitelességet tartva: „Csodálom bátorságodat, amellyel az élőket belemintázod a regénybe. Igaz, enélkül nem volna oly döbbenetesen nagy és igaz. Csak egyik-másik nagyúr, aki ma is az, szót ne emeljen a közlés ellen. Gondoltál erre?" (Szakács Andor O. G.-hoz, 1921. márc. 9. - DIM) 145 Hine illae lacrimae: ez hát a könnyek oka! Jelentése: Innen ered tehát a baj. 146 A. Zeising Neue Lehre von den Proportionen des menschlichen Körpers (Leipzig, 1854.). 147 Petőfi Sándor: Ha.