Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

és földszint üvöltő lármájára sem, átengedtem az egész este dicsőségét zeneszerző társamnak, Tatay Zoltánnak. - De a darab nem bukott meg! Estéről estére telt, sőt zsúfolt házakat vonz. Megdöbbentő ez az ízléstelenség még Debrecenben, a régi magyar kultúra poros hazájában is. Én alig merek nappal kimenni az utcára; félek, rám vigyorog valami kétes egyén: ez a Fekete Pillangó szerzője... Balzsamír csak egy van sebemre, a zsebemre: a tantieme.

142 Mert az ilyen alantos játékért jól fizetnek, még Debrecenben is. (...) Március 16-án színre került a drámám is, a hírhedt Férfitemető. Nagyon jól játszották, szép sikere volt, különösen a hozzáértők előtt.

143 (...) Ha valaha igazán nagy művészek játszák: lélegzetfojtva kíséri játékukat a közönség (de a debreceninél mindenesetre intelligensebb). (...) A debreceni „sajtó", legalább velem szemben, oly piszkos, mint a piaci kofa. Az ún. keresztyén lapok azért üvöltenek ellenem, mert zsidóbarátnak gondolnak; az ún. liberális lapok pedig azért, mert klerikális-kurzusos egyént szagolnak bennem. Ti. én sehova sem tartozom. Ezt nem bocsátják meg Magyarországon még Jézus Krisztusnak sem. Drága egy szekta ez a „vidéki sajtó"! (...) 142 Jogdíj. 143 Oláh „hadat üzen mindennek és mindenkinek, hogy legalább a bukása legyen tragikusan imponáló. Mert a Férfitemető bukás"', a színműíró Oláh Gábor bukása. „Nem életet mutat ez a darab, csak egy szertelen képzeletű író fantáziájának elfajulását és ennek az eltévelyedésnek az eredendő okát, azt amit Oláh Gábor minden munkája mutat és bizonyít, hogy ez a nagy tehetségű ember egyáltalán nem ismeri az életet, talán nem is akarja, de elkeseredett elszántsággal formál magának egy külön életet, hogy ránk kényszerítse." Nem mutatja meg az ígért emberi szenvedélyeket sem, mert „[a]mit a színpadon látunk, nem orkános emberi szenvedélyek vihara volt, hanem beteges kéjjel való vájkálás beteg emberek patologikus elváltozásaiban." A darab így nem erotikus, hanem „perverz és ezzel megdől az egyetlen művészi alap is, amellyel Oláh Gábor még védekezhetett volna". Külső formájában sem hadüzenet, hanem vergődés „a színpadtechnikai ismeretek hiányában". Ami pedig a közönségnél aratott sikert illeti, a tudósító így látta: A főhős cselekedeteit egyedül perverz vágyai irányítják. A „perverz kéj ütteti le vele legjobb barátját" és a főhős „borzalmas perverzitása emelteti vele öklét az anyjára (ez a jelenet annyira undorító, hogy a nézőtéren csaknem kitört a természetes felháborodás)", s csak Oláh tanítványai tapsoltak tüntetőleg. (H.: Férfitemető. Debreczeni Független Újság, 1921. március 18.) - A Debreczeni Újságban megjelent kritika is a színpadszerűtlenséget tartja a darab legnagyobb hibájának. (Férfitemető. Oláh Gábor drámája bemutató előadása. Debreczeni Újság, 1921. március 18.)