Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Nagyon szeretek énekelni. Ha jó kedvem van, órák hosszat ki nem fogyok a dalból. Operaáriák, operettkeringők, műdalok, népdalok szerepelnek repertoáromon. (...) Sokszor olyan jó tenor vágású a hangom, hogy magam is csodálom. Kar utcának pedig minden vájt fülű kis és nagy gyermeke az ablakom alá gyűl, úgy hallgatja kitörő és felszárnyaló hangomat. Az ablak be van téve, s nem tudják biztosan, hol a hang forrása: némelyek a hászijára

139 pislognak, mintha onnan zengene a dallam. - Általában égre fordítják ámuló fejüket, különösen a kis gyermekek, s áhítattal élvezik a mennyei hangokat, míg el nem nevetem magamat. Azt mondják, ha képeztetem, csiszolom a hangom: elsőrendű énekes vált volna belőlem. Igen, meg ha jobbacska volna a tüdőcském. Istenem, így is egy operaénekes, egy festő, egy színész és egy költő van bennem eltemetve - s nem látszik belőlem más, csak a nyomorult fakó tanár. Kettős bemutatóra készülünk a Csokonai Színházban: Február 25-re tűztük ki a Férfitemető bemutatóját, febr. 26-ra az Fekete -pillangó c. operettemet, amelyet „Éjszakák királynője" címen a múlt nyáron írtam - a Férfitemető II. felvonásából. Most a két különböző darabot egymás után adatjuk, láncelőadásban; egyik nap a dráma, másik nap az operett, egy hétig. Ilyen még nem volt homokos Debrecenben. A dráma erősen „destruktív", ti. túl erotikus; a szemérmetes (ál-szemérmes) debreceni rendőrség csak nehezen engedte színpadra. Az operett burleszk, ott elsikkad a pikantéria a bohózatosság között. Kardoss Géza, az igazgató, igazán önzetlen jó szívvel készül a két darabra; mindent elkövet, hogy Siker szülessék vállalkozásunkból. Nagyon kedves, bohém gyerek, színésznek is jó, ő vállalta a drámám vezérszerepét. Rajtunk igazán nem múlik a siker. A nagyérdemű közönség szeszélyétől és pénzestárcájától függ. Majd meglátjuk. (...) Március 3-án mutatták be első és utolsó operettemet, amely Fekete pillangó néven került színre. Zenéje rossz, szövege nem jó.

140 A második felvonás franciás pikantériáját a debreceni ripacs színészek falusi mocskolódássá silányították, s az én szövegem szavait sokszor ocsmány szavakkal cserélték ki, amint gyanítom, a Luciferi-pofa főrendező, Petrik úr

141 javaslatára. Soha még olyan rosszul nem éreztem magamat, mint ezen a premieren. Nem is mentem ki színpadra még a karzat 139 Házhíja: padlás. 140 „Oláh Gábor librettója kopott fedelű iskolai tankönyv, amelyből hol mint tanár prelegál, hol mint tanítvány leckét mond fel." Az ötletességre és hatásosságra törekvés verejtéke érződik rajta. (H: A fekete pillangó. Debreczeni Független Újság, 1921. március 5.) 141 Petrik József (1930-?): színész, rendező.