Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

Barbárok himnuszai Irta: Oláh Gábor, barbár. Rettentő hentes, Hindenburg, nevedben Negyvenkettős gránátok dörgenek. Vigyázzba áll a vén Halál meredten, Ha rá szúródnak e marsai-szemek. Nekigyürkőzve, ingujjban metéled Szörnyű késeddel az orosz vadat, Nyög vas markodban a lefojtott élet, S megtört húsból vér-szökőkút fakad. Sír anyja méhében a muszka gyermek, Nem mer világra jönni katonának. Oroszlánok tanulva rád figyelnek: Ahogy ugrol, ők is úgy ugranának. Mikor a császár kezet fog veled: Hidegleléstől rázkódik Kelet. * Ja! Most jut eszembe, hogy Gesztesi Gyula írt már egy cikket erről az Új Nemzedékbe.

1316 Utánakerestem. George Delamare úr (Párizs, 156, Rue Montmartre), az „Agence Paris - Télégrammes" tudósítója, írt 1916. okt. 31-én cikket ehhez a versemhez, le is fordítva azt. Párizsból átvették: az Express de Lyon, azután a genovai i7 Caffaro. így lett ez a legbarbárabb versem úttörő előportyázóm Nyugat felé... Hindenburg vezetett be a világirodalomba. Isten látja lelkemet, annyi politikai viszketegség sincs bennem, mint egy hangyában; soha nem állottam pártok szolgálatában, mert az irodalmat mindenek felett állónak gondolom és akarom. S mégis! Hogy acsarkodnak most reám a 'sidók és a 'publikánusok, amiért egy barátom (Szakács Andor) felszólítására cikkeket, irodalmi cikkeket merek írni egy antiszemita irányú pesti lapba, a Virradatbal

137 136 Gesztesi a külföldi újságok Magyarország-képét vizsgálva utal Oláh versére: „Ugyanilyen rosszindulattal és kacskaringós logikával mutatott rá az entente-sajtó a magyar befolyás növekedésére Hindenburgnak a központi hatalmak legfőbb hadvezérévé való kinevezése alkalmából is. (így került be a világsajtóba Oláh Gábor - un des grands poètes hongrois - a Magyarországban megjelent Hindenburghoz írt ódájával, amit a Tribune de Genève sietve le is fordított 1916. november 1-iki számában." (Gesztesi Gyula: Magyar sajtópolitika III. Új Nemzedék, 1916. november 26.) 137 A Virradat ekkorra már erősen antiszemita irányultságú lap volt. - Lásd II. kötet utolsó jegyzete. - 1920 tavaszán az Új Magyar Szemle szerkesztője, Lendvay István is a lapjukba illő verset, tanulmányt kért Oláhtól, aki Arany János magyarsága című írását küld-