Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

kovács nem bírna keblükbe verni. Valamelyik hatalmas katolikus ifjú omár egy burgonyával tele zsákkal próbálja azt az új Kinizsi-táncot, amelyet Freund úrral, az izr. hitközség fejével fog táncolni a felszabadulás napján, ad maiorem glóriám Domini.

79 Óh, szép napok ezek! Horthy Miklós Magyarország kormányzója. Hunyadi János esete megismétlődik: egy köznemes az áthidaló korszak vezére. Kár, hogy Horthy, talpig magyar ember létére a Habsburgok katonája, s IV. Károly híve mai napig. Szomorú, hogy Magyarország nem bír, vagy nem mer önálló kis országgá válni. Ha most megint nyakunkra vesszük Károly urat, nyöghetünk alattuk új négyszáz évig. Bennünket a hyperloyalitás öl meg; mi csak másoknak [tudunk] engedelmeskedni. Azt hiszem, pedig inkább Ausztriának van ma szüksége reánk, mint nekünk reá. De hát, Petur bán is azt mondja: „Görög, gubás, bojér, olasz, német, zsidó - nekem mihelyt fejét a korona ékesíti, mindegy az, mert szent előttem a királyom..."

80 Miért nincs itt a magyar is? Félreérthetik, és az lesz a vége: magyar nem is lehet Magyarországon király! Szegény jámbor, bekötött szemű nemzetem! Te vagy az örökké rászedett balek, aki mindig másért és másnak dolgozik. No, de azért éljen Horthy Miklós! 1920. március 11! Felszabadult Debrecen a tíz hónapos román megszállás alól. Óh, istenem, milyet lélegzik az ember! Mintha lánc hullott volna le rólunk. Az entente-misszió, amely francia, angol, skót, olasz, román tisztekből állt, átvette a várost Decebal vagy Traján

81 bocskoros utódaitól, s átadta Megay vezérkari ezredesnek. Csütörtök (márc. 11.) délelőtt hűvös eső szitált, mikor a drága románok felálltak a piacon és eldefilíroztak a katonai küldöttek előtt. Utolsó ténykedésük tegnap az volt, hogy a kitűzött nemzeti zászlóinkat bevonatták. Ma aztán lobogódíszben az egész város. 11 órakor aláírták az okmányt a városházán, s megkondultak a harangok. Horthy katonái, a Vas megyei fiúk, már kint álltak az állomáson. A románok előre arcot csináltak, és vitézi rendekben marsoltak kifelé Kossuth utcán, Érmihályfalva felé. Ezelőtt tíz hónappal ugyanazon az utcán jöttek be, ágyúkkal, mint hódítók; akkor a bolond cívisek kendőket lobogtattak nekik, sőt még egy pár virágszál is hullott reájuk. Most - még a kutya sem ugatta meg őket. Mikor a mi zsírunkon meghízott, veres pofájú ezredesük bejelentkezett a katonai küldöttek előtt: minden tiszt kezet fogott vele, csak a sastollas Horthy-ezredes 79 Isten nagyobb dicsőségére. 80 Az idézet pontosan: „Görög, gubás, bojér, olasz / Német, zsidó, nekem mihelyt fejét / A korona díszesíti, mindegy az; / Mert szent előttem a királyom... " (Katona József: Bánk bán. II. felvonás.) 81 Decebal: a dák nép királya, Traján: Trajánus, Dácia tartomány megszervezője.