Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
III. kötet
Megay, dugta hátra kezét és fordult el tőle. Nem parolázunk, fratye! 82 Mert ennek még komoly folytatása lesz. - Kis idő múlva, éljenzúgás, zeneszó morajlik át az állomás felől a városon: jönnek a mi fiaink!! Oh, micsoda jelenet! Tíz hónap óta nem láttunk magyar katonát, négyszáz év óta nem láttunk nemzeti hadsereget, s most ezek a fiúk jönnek! Az emberek szeméből kigördül a könny, fehér kendők lobognak, nemzeti zászlók szivárványozzák az utcákat, zúgnak a harangok, reng a hatalmas Ferencz József tér az éljenzéstől. Egy falusi magyar, akinek talán mindenét elvitték a románok, amint meglátja a rohamsisakos fiúkat, elkiáltja magát és összerogyik; örömében, izgalmában megszakadt a szíve. Egy vöröskeresztes autó, a mentők kocsija, viszi első halottunkat, aki felszabadulásunkért adta oda életét. Gyönyörűen marsolnak a dunántúli fiúk! Jaj, de másképpen vágják a tempót, mint azok a hórihorgas rumunyok. Erős, vas emberek ezek. Csak a ruhájuk szürke, kopott... Hja, öt éve hordják a katonák, a Dnyesztertől a Piavéig, Prsemysltől a Lovesenig. Megvásott egy kicsit. Eszembe jut Petőfi verse: „Rongyos vitézek..." a katonának nem a ruhája a fő, hanem a bátorsága. 83 Ezek a kopott sasok, talán nemsokára a csíki havasokig fognak szállani. Ki üdvözölte a Horthy-fiúkat városunk nevében? Természetesen, Márk Endre polgármester és Baltazár Dezső püspök. Az a Márk, akinek egyik természetes fia a legarcátlanabbul beállott román detektívnek és árulta el sok jó emberünket. Az a Baltazár Dezső, aki a múlt év tavaszán elébe ment a román királynak Nagykárolyba, s megköszönte neki Debrecen nevében, hogy legkegyelmesebben megszállott, megkínzott és kirabolt bennünket. 84 Hát nincs igaza Horthy Miklósnak, mikor azt mondja Debrecenről: „Magyarország második szemétdombja"? Az első ti. BpestÚgy hallom, a rendőrség megfigyelte és összeírta azoknak a debreceni hölgyeknek a nevét, akik a megszállás alatt barátkoztak, sőt szeretkeztek a románokkal. Pirul előttem a papírom, mikor leírom: a legmagyarabb város úri leányai, úri asszonyai közül igen sokan szajhák módjára viselkedtek. Gyalázat! A szerbek agyonlőtték azokat a szerb nőket, akik az ellenséggel barátkoztak. Erdélyben szóba sem áll magyar nő román férfival; nem, még a zsidó sem! Debrecen? Ennek mindegy! Ez puritán város. Fáj leírnom: legutóbbi leány-barátom, Fábry Irma kisasszony is román tisztekkel kocsikázott ki a múlt év nyarán Hadházra. Oh, Eger asszonyai! Eger leányai! Mit mondanátok ehhez? 82 Testvér. 83 „Rongyos legények, de vitézek, / Mind bátran harcol, bátran vág, /Sa katonának bátorsága / Teszi díszét, nem a ruhák." 84 1919. május 25-én Debrecen város küldöttsége Magoss György ideiglenes polgármester és főispán vezetésével Nagykárolyba utazott Ferdinánd királyhoz. A fogadási ünnepségen Baltazár püspök megáldotta a királyi párt. A király megígérte a vallásfelekezetek szabadságának és autonómiájának megtartását. (Tokody 1986, 172.)
