Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

meg magának ezt: a magyarok a józan román költőket is elzárják, mi románok a bolond magyar költőket is szabadon eresztjük". Könnyű nekik! 66 Rettentő év! Sír bennem a lélek, mikor leírom ezeket a sorokat. Párizsból megjött a hír: Apponyiék megkapták a békeföltételeket. 65 magyar vármegyéből 14 maradt! 324 ezer négyzetkilométerből 97 ezer lesz csak Magyarország! Elvesztettük egész Er­délyt. Az északi felföld oda! A Bánátság nem a mienk. Pozsony, Kassa, Nagyvá­rad, Kolozsvár, Arad, Temesvár, Szabadka - többé nem magyar városok! Szabolcska Mihály nem magyar költő, legalább ki van zárva hazájából! Mátyás király szobra a bocskoros, antikultúr románságnak mutatja a győzelem és dicsőség útját! Borzasz­tó ez mégis. El voltunk készülve rá és mégis úgy ért bennünket, mintha főbe csap­tak volna. Szédelgünk. Nincs egy előre mutató gondolatunk. Meghaltak a remé­nyeink. Debrecen lesz a román-magyar határ végvárosa. Hahaha! Ezért omlott öt éven át a magyar vér! Ezért szenvedünk egy év óta minden gyalázatot, minden megalázást! Igazán, Voltaire mondása fájdalmas sebként nyilallik a lelkembe: nincs szerencsétlenebb nemzet a magyarnál! 67 Oh, én szegény hazám, óh, én boldogta­lan nemzetem! Ilyen zuhanást, mint mi estünk a millennium magaslatáról az 1920­i béke mélységébe, ilyet nem esett az égből letaszított lázadó angyal, Lucifer sem. Január 20. A sok feketeholló-hír után végre egy fehér galamb! A tőlünk elzárt Budapestről szivárog át a hír (a Pesti Hírlap nyomán), hogy gróf Apponyi Albert hatórás be­szédben, franciául, angolul és olaszul próbálta fölnyitni az elvakult entente sze­mét. Állítólag rendkívüli hatása volt! Bizonyos, hogy Clemenceau megbukott az elnökválasztáson Dechanell ellenében, s a vén tigris visszavonul a politikától, hogy emlékiratait megírja. Apponyi felvilágosító beszéde hat héttel eltolta a mi békénk aláírását; s érdekes, hogy a következő tárgyalás már nem Párizsban, hanem Ang­liában történik, Amerika képviselőjének is a jelenlétével. (Párizsban nem volt ame­rikai megbízott, egy hordár se!) Mint „álmodó magyar-nak", 68 természetesen újra minden lehetetlenség lehetősége földélibábollik az én lelkem előtt is; de kell, kell, kell, hogy legalább a reménység ereje éljen bennünk, mert másképpen elveszünk. 66 Vö.: Berényiné Varga Ilona: Szathmáry Zoltán élete és munkássága. Előszó a Debreczeni Szemle 1912-1915 repertóriumához. Debrecen, 1985. 67 „Mindazon népek között, melyek elvonultak szemünk előtt [...] egy sem szerencsét­lenebb a magyarnál. Országuk elnéptelenedett, kétfelé szakadt a katolikus meg a protes­táns hit között..." (Voltaire: Tanulmány az erkölcsről.) (Idézi Pierre Chaunu: Felvilágosodás. Bp., 1998. Ford.: Nagy Géza.) 68 Utalás a forradalmak időszakában játszódó regényére, az Álmodó magyarokra.

Next

/
Thumbnails
Contents