Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

nai rendőrség elé.

60 - Vajon mi köze mindehhez Nagy-Romániának? Talán félt Angliától bennünket? Vagy ezeknek a debreceni uraknak akart kellemes újévet szerezni? (Újév reggelére hívják be őket.) Ki tudja? (...) Hallatlan érzékiség korbácsol néha szinte a bolondulásig, s én olyan őrült vagyok, hogy csak azért sem elégítem ki az ordító vadállatot. Ebből az önkínzásból ragyognak ki legkápráztatóbb színeim, leglángolóbb érzéseim, legtávolibb gondolataim. Szinte-szinte kalmárja vagyok bent emésztődő szenvedélyemnek. Oh, szörnyű árat kell fizetnünk egy-egy hatalmas munkánkért. De a világ mit tudja ezt? De a világ mit bánja ezt? A világ oktalan és világtalan. Nem ért és nem lát. - A művész élete sokszor karthauzibb a karthauziénál. Mindent egy cél érdekébe feszíteni, s mindent, még az életet is, odaadni a művészi szépért - ez a mi sorsunk. Én nagyon meg tudom érteni a középkor szegesövű szerzeteseit és flagelláns csapatait: egy szentnek és szépnek hitt gondolatért, eszméért gyönyörűség volt hullatni a vérüket is. Én az agyamat osztogatom el szép lassan. 1920 Légy üdvöz, nagy ismeretlen! Ki tudja, mi rejlik benned a rettentő 1919 után? (1919 kitűnően van összerakva számokból, az eleje: 19, a vége: egy híján húsz. Ez a benne rejlő magyar közmondás magyarázza legjobban a lényegét.) 1920 elé megint nagy reménységgel nézünk: ez hozza meg a rettegett és mégis várva várt békét, ez látja majd a nemes románok kivonulását és Horthy sasainak bevonulását. Annyi szép reményünk és annyi bizonytalan rettegésünk rejlik ebben az évben, hogy érthető volt a szilaj felujjongás, a szinte illetlen jókedv, amellyel komor városunk első óráját fogadta. Csak aztán - ne csalódjunk újra nagyot. * Az a két fiatal orvostanhallgató, aki december közepén fölkért szereplésre, mégis csak az volt, ami. Nem román detektív. Január 10-én szavaltam el az estélyükön két régi versemet: A debreceni kántusnak és Az arany kehely (= „Mentem a Jehová60 1919 nyár végén Vásáry István tanácsnok terjedelmes emlékiratot készített a román megszállás miatti sérelmekről, amelyet szeptemberben Munroe angol orvos, aki a svájci Vöröskereszt kíséretében tájékozódott a városban, a bizonyító jegyzőkönyvekkel, jelentésekkel és fényképekkel együtt felvitt Budapestre. G. K. Buttler angol megbízott a memorandum alapján készített jelentését eljuttatta Párizsba. Október 16-án Magyarország ügyének részletes tárgyalásakor a Szövetségesek Tanácsában egészében ismertették a jelentést.