Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

komolyabb királyjelöltek. A republikánusoknak megjelöltjük sincs. Kit is választ­hatnának elnöknek? Tisza nincs. Károlyi Mihályt? Avagy Lánczy Leót 58 ? Jó lesz óvatoskodni azzal a köztársasággal, mert a harmadik elnök már zsidó lenne Magyarországon. Ha pedig egyszer a zsidó felült a jámbor magyar nép nya­kára, le nem kukorékolja onnan a forradalmak semmiféle kakasa! Vigyázni kell, mert életveszélyes. Király mégsem lehet zsidó; csak ennyiben jobb. Vagy talán okosabb volna Európa minden trónját nekik átadni? Meglenne hirtelen nagy Zsidóország! Ki tudja: hátha ezért az álomért ragad kezébe Izrael népe minden bankot, hírlapot, nyomdavállalatot és földet Calais-tól Szentpétervárig? Ennek a rettenthetetlen fajnak van hite, mégpedig magába vetett, kiirthatatlan hite. Min­denre képes. November 17. - Kimentünk vagy tízen a Csokonai sírjához és ott tartottuk meg a szabadban megnyitó irodalmi gyűlésünket. A román tábornoktól nem kértünk engedélyt, tehát rebelliskedésszámba ment az egész. Az öreg Géresi Kálmán, a Csokonai Kör elnöke drukkolt is, mint egy diák az érettségi előtt; folyton tekintge­tett jobbra-balra: nem jönnek-e szuronyos románok? - Arról döcögött az öreg, hogy mennyire lehanyatlottunk, társadalmi, irodalmi életünkben egyaránt. Hiszen, szó sincs róla, nagyot zuhantunk, s a földrengés után még kábulatban támolygunk jó ideig; de azért mozgunk, legalább irodalmi tekintetben. Géresi még mindig Köl­cseyt és Aranyt citálta, ezeken túl már nem lát. Neki Ady költészete: „idegen és perverz", regényirodalmunk semmi, drámairodalmunk: „csak nézni, de nem él­vezni való". Ebben is van igazság, különösen ha meggondoljuk, hogy zsidó legé­nyek képviselik a magyar szellemet Bécstől Londonig, Londontól New Yorkig. De hát ez a mi élhetetlenségünk. Géresi uram is jobban tette volna, ha ahelyett a ren­geteg sör helyett, amit hosszú életében kipeselt, komoly irodalmi munkákat eresz­tett volna szélbe. Hja, kérem, adomázva és pityizálva nem lehet előbbre gördíte­nünk a magyar idő kerekét! Ahhoz izzadni, fáradni, dolgozni kell! Ugye, Vitéz Mihály, odafenn az egekben? * Román testvéreink november 14-én kiürítették Budapestet, s azóta mozgásban vannak a Tisza felé. Jaj istenem, csak legalább Brassóig mozognának el egyfolytá­ban! De úgy halljuk, a Tiszánál meg fognak állni, s mi, boldog debreceniek, tovább élvezzük a román kultúra kimondhatatlan áldásait. - Budapestre már bevonultak 58 Lánczy Leó (1852-1921): számos nagyvállalat alapítója, a főrendiház tagja, az I. vi­lágháború alatt a hadigazdálkodás megszervezője.

Next

/
Thumbnails
Contents