Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

1. A kis Török Zsuzsika legelső, gyermekszerelmem. Négy-öt éves koromban, négy-öt éves korában, együtt játszottunk Debrecen porában, ott a keleti oldalon, a Kossuth utcai temető dombjain. Egy dologra rendkívül élesen emlékezem: a kis leány szétvetett lábakkal ült a sárga homokban, s én hasra terülve tilalmas vágyódással néztem, kirózsaszínellő pici vagináját... Ez az első szerelmi emlékem. Vers is szól erről a viszonyról: „Arany idők" a címe.

34 2. A második, akire emlékszem, egy sárga ruhás magas fiatal leány, akit diákkoromban láttam egyszer a Nagyerdőn; délután, nyárban, mikor a nap aranya csodás varázzsal olvad át a fák sűrű lombozatán: mint egy jávorüsző, délceg testtartással ringott át azon a tisztásán a parknak, amely a nagyerdei kioszk előtt terül, s amelynek legősibb dísze egy óriás, hármasba összenőtt fejedelmi tölgyfa. Többször nem láttam; de aranysárga ruhája és nemes alakja égett a lelkemben, mint a nap képe behunyt szemünkben ég. Vers nincs róla. 3. A harmadik: Fdy Flóra, a fehér arcú, görögös termetű, remek fiatal színésznő. Diákszerelem! Ideális, mint a bárányfelhő. Olyan édes fuvolahangja volt, altszínezetű, hogy a könny kigördült szememből, valahányszor egy szép sort elszavalt a színpadon. Nemcsak én imádtam néma rajongással, hanem az egész Kollégium. Egyébként Flóra egy huszárkapitány kitartott szeretője volt akkortájban, mint ezt később megtudtam, s amit nem akartam elhinni. Ma már elhiszem. Verset nem írtam róla; csak Gulyás Jóska barátom. 4. Diákkoromban bolondultam bele a szép Karainéba, akkori igazgatóm

35 fiatal, szép, magyar fajszépségű feleségébe. Negyedik gimnazista voltam; az ura hazaküldött rajzlapokért; a fiatalasszony ott hevert még az ágyában, odaszólított magához, s látnom kellett meztelen karját, meztelen keblét! Úgy pirultam, hogy ma is érzem. És beleháborodtam a drágába. Csak néztem. Egyebet nem mertem. Sok verset írtam róla. Még a múlt évben is, egy pár szonettet. („Oh női szépség lassú hervadása" - „Jer át a túlsó partról, édes asszony.") A Középkori gondolatok is róla szól.

36 5. Korbuly Gézáné, fiatal szép özvegy, akinek Pesten egyetemi hallgató koromban két kis fiát neveltem. Ez már fájdalmas szerelem volt, mert riválisra is bukkantam: Miklós Ödön volt államtitkár forgolódott a szépasszony körül. Egy mesében írtam meg ideális szerelmemet, s odaadtam emlékül neki, azóta hírt sem hallottam róla, sem a két fiáról. 6. Reiter Etus, az Opera kis táncosnője volt. A szülei albérletbe egy diákszobát szoktak kiadni, ennek voltam lakója pár hónapig Gyökössy és Baja barátommal. Nagyon drága, bohém hónapok! Éheztünk és Operába jártunk; Etus hozta az ingyenjegyeket. Táncolt, és én sóváran néztem látócsövön finom alakját, halkan rengő kis keblét és édes combjait. - Ez is elmerült a nagy tengerbe. 34 Mj.: Bokréta 1904. 35 Karai Sándor (1859-1936) 1884-1934 között tanított a ref. gimnáziumban, az utolsó 17 évben az intézmény igazgatója volt. 36 „Óh női szépség lassú hervadása"- „Jer át a túlsó partról, édes asszony": Szonettek könyve 1916-17. 94-95. szonett. Mj.: Oláh 1931. - Középkori gondolatok. Mj.: Oláh 1909.