Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

7. Az egyetemi hallgatónők közül különösen Sztrachon Nelli volt rám lenyűgöző hatással; ez a kissé molett, vörösaranyhajú remek fehér bőrű leány, akinek olyan csípője volt, hogy a szívem majd kiugrott a fejemen, ha elringott előttem. Érzéki vad sóvárgás vonzott hozzá, de még csak a kezét sem mertem megfogni. Később állítólag Párizsban lett a szeretője valami grófnak; rossz híre járt nagyon. De azért férjhez ment Pesten egy iparművészettel foglalkozó úrhoz. A Keletiekben írtam róla.

37 8. Diákkori szerelem még Forberger Ilonka is, a kedves, sugár cipszer

38 lány, egyik tanulótársam húga. 1904 nyarán ismertem meg, Hunfalván, mikor Nagyszalókon nyaraltam. Beteges voltam - s megkértem a kezét levélben. Ez az egyetlen leány, akit eddig feleségül akartam venni. Szerencsére Ilonka már akkor jegyese volt későbbi férjének, egy mérnöknek. Sok verset írtam hozzá, egy füzetre valót el is küldöttem neki. Bizony, még vagy négy évig visszajárt és nyugtalanított az emlékezete. „Még egyszer Ilonkához".

39 9. Még az egyetemen ismerkedtem meg Geiger Valériával, bölcsészethallgató kisasszonnyal, aki Dienes Pál barátomnak lett a felesége. Ez a nem szép nő rendkívüli intelligenciájával fogott meg. Filozófiával foglalkozott, kitűnően zongorázott, szépen szavalt. Benne láttam azt a modern nőt, aki megérti a magamfajta embert. De tovább itt sem mentem. Csak verseket írtam róla. Egy furcsa jelenet emlékét őrzi A rém című, amelynek ő és férje a hőse; no meg én.

40 10. A kis Sinka Márta gyereklány volt még, amikor megismertem; de valami lappangó érzékiség áramlott remek, formás testéből reám. Míg chansonokat énekelt gyerekszájjal, blahánés mozdulatokkal: már az eljövendő nagy nő igézett minden moccanásában, s édes mosolyában. Hozzám szánták a nevelőszülei, de én egy pár vers hátrahagyásával elszöktem a megtiszteltetés elől. Amit igen okosan tettem; mert hallom, hogy Márta pompásan megcsalta már legelső férjét is. Azt hiszem, még nincs befejezve a cikk, folytatása következik. 11. Az ingerletes csípőjű és kedves mosolyú Dóczy Irénke körül is keringeltem egy időben, mikor Debrecen porába visszahulltam a pesti diákévek után. Egy verset írtam hozzá: „Te szép magyar leány" - kezdettel. Irénke egy csöndes tanárhoz ment feleségül. Ma is sokszor találkozunk és mosolygunk egymásra. Pont. 12. Unokahúgomba, Dien Katába is szerelmes voltam egy időben. Remek termete volt ennek a kislánynak úgy 15-16 éves korában. Érzékiségem lángját vadul és reménytelenül lobogtatta. Azután elbetegesedett. Affektálni kezdett. Olyan szépen kiábrándultam belőle, hogy szinte röstellettem régi magamat. Egy vers őrzi emlékét ennek a vágyakozásnak: Szeptemberi holdas éj.

41 13. Éveken át lázította véremet az egészséges, magyar szépségű kis kék ruhás leány: Hatvani Mariska. Sok báj, fiús szilajság, vad kedvesség volt ebben a rugal37 Oláh 1919, 113-114. 38 Szepességi szász. 39 Mj.: Bokréta 1908. "o Mj.: Oláh 1906b. 41 Mj.: Oláh 1908.