Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

1919. április 23. Arra ébredünk, hogy nincs direktórium! Ellenben a románok a Csere alatt állnak. Vámospércs körül állítólag harc volt tegnap este, s a forradalmi csapatokat szétszórták a románok. A „vörösek" menekülnek. Az utcákon hirdetményeket ragasztanak ki: a megszállás órák kérdése. Na, most már rendben vagyunk. Két nő is elesett a vámospércsi harcban. Délután a román csapatok rendben bevonulnak. Semmi incidens. Azt mondják ugyan, hogy egy vörös katona kézigránátot akart dobni Kossuth utcán a bevonuló tábornokra, de lefogták. Ha igaz: azóta már biztosan nem él. Első parancs: este 10 óráig szabad kinn lenni. Ez mindenkinek jólesik a proletárdiktatúra esti 7 órája után. Az egész várost, katonaságot, csendőrséget, rendőrséget lefegyverezik. A városháza első emeleti ablakából két gépfegyver néz le barátságosan az utca népére. Dumitrescu tábornok kijelentette, hogy nem annektálásról, csak „penetration pacifique"-ről

20 van szó. A cívisek meg vannak háborodva. Bosszút, bosszút, bosszút lihegnek mindenki ellen. A bűnösök, Isten tudja, hol szaladnak azóta; ártatlanokat feláldozni: gonoszság. Azt beszélik, Szoboszlót vagy Kabát összelőtték, felégették a románok, mert házakból lőttek a katonáikra. Újra bizonytalan az élet. Semmit nem tudunk. Egyik nap az a hír, hogy Budapestre bevonultak a csehek, másik nap megcáfolják. El vagyunk zárva nemcsak a világtól, hanem Magyarországtól is. Nagyvárad már felesküdött Ferdinánd román királynak, s az ítéleteit az ő nevében hozza. Nagykároly város: Mare Carolu nevet kapott... Rettentő ez mégis. Debrecenben dühöng a „fajszeretet". A román tábornok teljesen a város vezetőségére bízta: kit büntessen és hogyan büntessen a „kommunizmus" miatt. A város ellenben lojálisán átengedte a büntetést a tábornoknak, ő csak a „felhajtó" nemes szerepét vállalta magára. Bizony, sok ártatlan embert állítottak szuronyok közé. Május 11-én, vasárnap délben elvitték szegény Jánosi Zoltánt is, mert a függetlenségi párt és a kaszinó 500 tagja írt alá egy kérvényt ellene. „Pusztulni kell ennek az embernek!" - tajtékozta még Tervey Tamás ügyvéd úr is, a Miklóssy Margit drága férje.

21 Jánosi családja nyomorúságban, szegénységben maradt itt; felesége lebetegedés előtt áll; igazán: a kövekbe is érzést papolna ez a pogányság, csak a debreceni lelkes gentrik és telkes gazdák nem lágyulnak. Sőt, látom az arcukon a kielégülés kéjét: na, csakhogy ennek is nyakára hágtunk! Eddig is jól ismertelek, Debrecen; most még jobban. „Testvér testvért, apát fiú elad..." Ezek azok a lovagias magyarok, akikért szenvednek és pusztulnak a legideálisabb törekvésű lelkek. Jánosi Zoltánt egy sorba tenni a terror-századot alakító bolsevikiekkel - olyan alávalóság, amelynek nincs neve. Családja részére gyűjtés indult meg; most látja az ember, mennyire érzi mindenki a férj politikájától örvénybe rántott ártatlan asszony és gyermekek tragikus sorsát. Igazán, mindenki ad, akinek csak pár koronája van. Ezer koronát én is gyűjtöttem. 20 Békés behatolás. 21 Tervey Tamás dr. (1871-1935).