Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

sem lesz: önmagát falja föl. Hiszen így volt ez a francia forradalomban is. Az Entente bizottságot küld Pestre, Smuts 17 angol tábornok vezetésével, azok egyezkednek Kun Béláékkal (ő a külügyi népbiztos), de nem tudnak egyezségre lépni. Ez már komoly baj. Érdemes megjegyezni, hogy ennek a szovjet-köztársaságnak csak az elnöke: Garbai Sándor, magyar; a többi mind - zsidó. Tud a zsidó államot alkotni? - Hi­szen a magáét is eljátszotta. A zsidó csak zavart tud kavarni, s egyik embert tudja összeveszíteni a másikkal, különösen, ha mind a kettő magyar. De csitt! - erről szó se legyen, most szemekkel és fülekkel, s milyen fülekkel! van tele a levegő. Rémhír: a románok megszállották Nagyváradot, Szatmárt! Iam proximus ardet Ucalegon 18 , mondanák a v. vezérek, ha latinul tudnának. A debr.-i rendőrséget beosztják a V. gárdába s küldeni akarják a frontra, melyet a szegény székely fiúk tartanak még, úgy ahogy. A d.-i rendőröknek azonban nincs kedvük harcolni, plá­ne vörös csapatban. Ebből huzavona támad. Puskaporos a levegő. Izgalom. Kap­kodás. Baj. 1919. ápril. 18-án nagypénteken, délután rendőrök tüntetése a piacon: levegőbe lövöldöznek. A direktórium (már a második) osztrák vörös csapatot szerez vala­honnan, hogy leverje az „ellenforradalmár" rendőröket. Engem is hazaszorítanak a Bikától, nem tudok vacsorázni. Egyszer csak, fél 8-kor este, őrületes géppuskaro­pogás, fegyvertüzelés, a piacon, a Nagytemplomtól a megyeházig. Szemtanútól tudjuk meg, hogy valamelyik házból rálőttek a vörös osztrákokra, s ebből támadt ez a veszett utcai harc. Az osztrákok két géppuskája - egymást lőtte! A rendőrök közül talán csak egy halt meg; a katonák közül több; sebesült is van sok. Egy népbiztost, aki a megyeház ablakán kinézett, agyonlőttek. Csúnya egy este volt. Most már benne vagyunk a tűz kellős közepében. Nők a vörös hadseregben! Fejetlenség. Kapkodás. Rettegés. Az ember nem tudja: mikor lövik hasba az utcán. Összevissza hírek. Bizonytalanság. Mindenhova csak igazolvánnyal lehet eljutni. Két napig nincs ebéd a Bikában, mert a vörös osztrákok kirabolták. Zsol­dos csapat, maga szerzi a zsoldját. Éjjelenként félelmetes riadók: a gyár szirénája bőg bele riasztón az éj csendjébe: fegyverre, proletárok! S hallom az ablakom alatt hogy futnak a gyülekezőhelyre álmukból kizavart, agyongyötört szegény munká­sok. Muszáj nekik. A Nagyerdő felől valami ellenséget várnak, állítólag a széke­lyek jönnének vissza a frontról. - Húsvét vasárnapján (micsoda húsvét!) megjele­nik D.-ben a pesti kormány négy tagja: Vágó, Pogány, Böhm és Landler; mind zsidó. Valamennyi késhegyig menő ellenállást szaval; nem tudom, milyen arány­ban lesz szavuk a tettükkel, ha esetleg megszorulnak. Szomorú napok. 84 debrece­ni, előkelő embert letartóztatnak a nagypénteki „ellenforradalom" miatt. Persze, ez mind „burzsoá", aki a „proletárnak" halálos ellensége és viszont. Remeg min­denki. Még engemet is ijesztenek. Mindenki gyanús, aki csak él. Baltazárt 19 is be­hozzák kocsin vasárnap du., de szabadon bocsátják. (...) 17 Jan Christian Smuts (1870-1950). 18 Nyakunkon a veszedelem. 19 Baltazár Dezső ref. püspök.

Next

/
Thumbnails
Contents