Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

c. elbeszéléskötetem szerintem is jelentéktelen munka, szétszórt prózai dolgaimat szedtem össze benne a Csáthy kívánságaira, adott érte 600 koronát, pedig 200-at sem ér. Meg is rótt egyik-másik kritika, miért nem tartom tiszteletben saját tehetségemet, s miért nem vigyázok írói fejlődésem fokozatos emelkedésére.

2 Sebaj. Document humaine.

3 Emberi mivoltomra, nagy betegségemre vet világot ennek a kötetnek néhány novellája, ennyiben érdekes, ha nem is értékes. Csáthy kiadó különben hamarosan két kiadást rendezett belőle, s hatalmas reklámot csapott neki. 1918 nyarán, július-augusztus meleg napjaiban, írtam meg Lázár feltámadása című regényemet.

4 Ezt magam is bámultam, mert ugyanennek az évnek a tavaszán készültem el, jórészt, Két testvér c. regényemmel. A Két testvért fél évnél tovább rajzolgattam, esztergályoztam, nagy gonddal, s elég komoly művészettel. A témája régen kísért, már Az embernek fia c. drámámban fölbukkan, később költői elbeszélésnek akartam megírni, míg végül prózai regény nem lett belőle. Szerettem volna leközöltetni a Virradat-ban, de a szerkesztő nem merte, témája nagyon is merész, s talán antimorális. Na jó. Belenyugodtam. Pesten kéziratban olvasták az írók, hatása nagy volt. Híre kerekedett. Annyira, hogy a kis Csáthy látatlanban megígért érette 2000 koronát. Eladtam neki. Fábry Irma nagyon hívott, nyári vakációra föl a Kárpátokba, de nem mentem, mert egy regényt kellett megírnom, hogy kenyerem lehessen. Tanári fizetésem 380 kor. havonta, s az élelmem 700 koronába fáj havonként! Tehát legkevesebb új 380 koronát kell keresnem, hogy lakásomat fizethessem és valami rongyot vegyek magamra. Szörnyű ez a szakadatlan szegénység! Csodálom, hogy van még valamennyi önbizalmam. - Regényíróvá lettem tehát, a történelmi materializmus törvénye szerint, ti. hogy megélhessek. Vajon, ha gondatlan úrnak szülétek: mi lett volna belőlem? Világreformátor, vagy világbolondja. Az fáj, hogy még a szerelmet is csak úgy kegyelemből csöppentik rám a hatalmak. Ilyen visszavonultan még egy karthausi sem él manapság. Es én lírai költőnek születtem! Micsoda gálád és bizarr tréfája a sorsnak. (...) Apologia. Kosztolányi Dezső barátom a Pesti Napló ez évi valamelyik számában, még a forradalom előtt jóval, egy tárcacikkben foglalkozott Laura fátyola verseskötetem2 A Balgatag szerelem egyöntetű elutasítást váltott ki: Az Élet bírálója legfeljebb azért dicsérheti, amiért általában nem tett engedményeket a „vidék zsurnalisztikájának". „Szertelensége a jó ízlés határát súrolja, s a szuggesztív kulturáltság és az ösztönös kulturálatlanság kevés írónkban jelentkezik olyan bizarr szuverenitással, mint Oláh Gábornál." (a.j.: Balgatag szerelem. Élet, 1918. 19. sz. 451.) Lám Frigyes sokkal szigorúbban ítél: „Kötetének minden egyes darabja olyan, amely a nyomdafestéket csak egyszer tűri meg, még pedig kisebb igényű vidéki lapok tárcarovatában." (Magyar Kultúra, 1918.1. 559-560.) Lásd még az 5. sz. jegyzetet, Kosztolányi kritikáját. 3 Emberi dokumentum. 4 A regény csak 1922-ben Fekete angyal címmel jelent meg.