Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

III. kötet

A Virradat c. lap volt az első magyar köztársasági lap még a monarchia korában. Sok baja is volt a háborús cenzúrával. Ebben közöltük Deák György c. regényemet, amelyet még 1915 elején írtam, s eladtam Csáthy kiadómnak, de a debreceni főügyész megtiltotta megjelenését. 1918-ig, három évig kellett várnunk, közben az irgalmatlan cenzor is jobblétre szenderült, s Deák György uram kemény léptekkel vonult be az irodalom köztársaságába. A hősét édesapámról mintáztam, azért olyan tökéletes. A regény, még folytatásos közlése közben, megtetszett az Athenaeumnak, s ígért érte 3000 koronát. Csáthynak azonban már eladtam 1915ben - 300-ért! Ennek a derék kis embernek a jószívűsége mentett ki a csávából, s tette lehetővé, hogy az ő szerződését megsemmisítettük és én eladhattam második regényemet 3000 koronáért. Ez volt az első becsületes honoráriumom. Sámsonért 100 koronát adtak Franklinék, a Szegény magyarokat 600-ért vesztegettem. Az Athenaeumnak ez a föllépése megijesztette a kis Csáthyt is, mert kijelentettem, hogy ezen a fokon alul nem adom ezután egy könyvemet sem. A példa vonz és visz. Csáthy már 2000 koronáért vette meg a Szegény magyarok II. kiadásának a jogát. 1918 tavaszán két új könyvem jelent meg. Laura fátyola c. verseskötetem (600 korona honorárium) nem tett nagyobb hatást, azt mondják: visszatértem régi konzervatív hangomhoz, csak a formában emelkedtem magasabbra.

1 Balgatag szerelem 1 ,,[P]or szállt ezekre a versekre a társtalan magyar vidéken (...) Oláh Gábor minden forradalmi akarat mellett is konzervatív a nyelvben, formában." (c: Laura fátyola. Elet, 1918. 20. sz. 476.) Egy másik bírálat szintén a kötet konzervativizmusát emeli ki, noha az előzővel ellentétesen értelmezi, hisz örül neki, hogy Oláh megszabadult a nyugatos költői felfogástól, magatartástól és modortól: „O is keresztülesett a nyugatosok által importált szmokkságon: a szimbolista gyermekbetegségen! Költészetének kereke szerencséjére nem akadt meg a mocsárban, lerázta magáról a reátapadt sarat és szebb, egészségesebb és napfényesebb égi tájak felé gördült. Oláh Gábort kálvinista józansága, alföldi egészsége megóvták nyugatoskodó korában is a nagyképű homálytól, a furfangos ésszel kieszelt esztelenségektől. Ezeket nem tudta utánozni; legfeljebb Tarjagoss Illés inspirálta itt-ott; de semmi esetre sem Mallarmé lázas érthetetlensége. (...) Gyulai Pál saját fülem hallatára megdicsérte színmagyar nyelvét és csengő, pattogó verselését. Mostani könyve e téren nem jelent haladást, talán más téren sem. (...) Legszebb darabjai talán a háborús költeményei. A Németországhoz intézett hatalmas ódánál szebb irodalmi emléke a szövetséges hűségnek nálunk eddig nincsen." (Lám Frigyes: O. G.: Laura fátyola. Magyar Kultúra, 1918. I. 505-507.)