Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
II. kötet
niszter Linder, 117 bolondul elkiáltotta magát nov. l-jén: „Nem akarok többé katonát látni!" - nosza, vérszemet kaptak gaz szomszédjaink, s elkergették a magyar tisztviselőket Erdélyből, a déli megyékből, északról, itt-ott legyilkolták a jegyzőket, ügyészeket. Felfordult az egész Magyarország; úgy látszik igazán, mintha végső enyészetünk sírjánál állanánk. Még a Vörösmarty nagyszerű nemzethalálát sem érdemeltük hát ki végzetünktől! Eltaposnak, megfojtanak bennünket, mint a kutyákat. Kutya magyar! - északtól délig ez a nevünk. Irtózatos. November 16-án Pesten kikiáltják a magyar népköztársaságot. Egy új lépést tettünk előre. A Habsburg-dinasztiának vége. Habsburg Károly úr - utólag derült ki - a horvátokkal és délszlávokkal megegyezett titokban, hogy ha kitartanak a Habsburg-dinasztia mellett: Magyarországból annyi részt kapnak, amennyit akarnak. Ez a piszok Habsburg százados politikája! Aki még ezután is mer álmodni egy újonnan föléledhető monarchiáról, pláne Habsburg-fővel, azt négyfelé kell vágni. Itt nem lehet többé hátralépni, mert akkor aztán nincs több reggelünk! így állunk most, november végén, 1918-ban. Érdekes megfigyelni az embereket a nagy átújulás levegőjében. A rablelkek vagy sápítoznak, mint a vénasszonyok, vagy kárörvendenek; a jellemtelenek hirtelen köpönyeget fordítanak és más címzéssel, de a régi aljassággal kezdik meg a nyálast. (Itt Debrecenben jó példa a polgármester úr, Márk Endre, akit azután a munkásság erővel mondat le egy este 9 órakor. A másik Kardos Albert úr, az én nagylelkű igazgatóm, aki csak a hasznot nézi ebben a világfelfordulásban is. O a mindenkori kormány lerázhatatlan piócája, többedmagával, okt. 30-án még Tiszaimádó volt, nov. l-jén már elsőnek hajlongott a Nemzeti Tanács előtt. Piha.) Budapesten az irodalmi körökben is tisztogatnak. A vén Akadémia nem változik, mert nem él. A Kisf. Társaság legifjabb tagja is oly öreg, hogy csak a fejét csóválja a nagy reneszánszra. A Petőfi Társaság összezavarodott; s jó eredményéül egy új, friss írói kör formálódott: a Vörösmarty Akadémia, amely jóleső elégtétellel emelte elnöki székébe Ady Endrét, ennek a forradalomnak legnagyobb költőjét, aki az irodalomban ezelőtt tíz évvel vitte véghez azt, amit a politikában most Károlyi Mihály. Ünnepelik is Bandit, meg is érdemli. (Kardos Albert, tegnap még leröhögte a költészetét, ma már értekezésben méltatja a Csokonai Körben. 118 - Hja, ügyes a zsidó.) Csak énrám nem gondol senki. 119 Hja, messze élek, elvonulva élek az irodalmi középponttól. Nem voltam tagja egy pártnak sem, most nem is vesz észre egy párt sem. Sebaj. Ha rosszulesik, azzal vigasztalom magamat: rosszabbul is volt már. Ha más nem látja meg, magam csak nem mutathatom ki: milyen finom remegéssel érezte meg idegzetem ezt a katasztrofális világégést, ezt a királyokat döntő nagy forradalmat, a Nép forradalmát. De mert politikus nem vagyok, nem is leszek: a 117 Linder Béla (1876-1962). 118 Kardos Albert: Csokonai és a nyugatosok. Felolvasta a Csokonai Kör 1918. november 17-i Csokonai-emlékünnepélyén. 119 Oláh neve is felmerült a Vörösmarty Akadémia tagjelöltjei között, de végül nem választották be. (Tóth 1980, 208.)
