Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

Hosszas vergődés után (...) kiköltöztem a kertbe. A levegő jobb, a környezet sivárabb. Egész nap két szót alig szólunk. A baj itt is sarkantyúz. Borzasztó idegrohamok ássák alá megrendült erőmet. Tüdős doktor megmondta, hogy nem is tud gyógyítani, csak altat. Azután felküldött Pestre, Jendrássikhoz. Ez a szép fejű ember nagyon csóválta fejét arra a levélre, amelyben Tüdős leírta neki bajomat. Elküldött Stószra.

71 Szegény fáradt édesanyámmal eltörődve vergődtünk be erre a szép és szomorú helyre. Három beteg volt az egész közönség; úgy megborzadtam tőlük, hogy másnap visszafordultam. Az egész úton detektívek kísértek, vigyáztak rám és megfigyeltek. Nem szóltam az egész úton fél szót. Egy pár szép pillanata is volt ennek a hosszú nyomorúságnak. Egy ismeretlen lány virágokat küldött. Édesanyám sírt, mintha már a koporsómra hozták volna. A kis Hatvány Mari pedig maga hozta el a rózsáit. Mondtam neki, hogy előbb kellett volna. Elkésett... (...) Óh be rossz ember lehettem én, hogy ilyen egyedül maradtam. Június Feketehegyre

72 mentünk, de nem bírtam egy hétnél tovább maradni. Az orvos, Bartsch, nagyon jó ember (...) Megtett volna velem mindent, de nekem már nincs türelmem semmihez. Édesanyám jól érezte magát, tetszett neki az uraság, s hogy: „kezét csókolom, nagys. asszony". Földi ember kevéssel beéri. - Az idő esősre vált; roppant levert, nyugtalan lettem; a mellem elnehezült - hazajöttünk. Az úton megint detektívek kísértek hazáig. Hm. Ez már kezd bosszantóvá válni. Ez a szamár Tüdős Kálmán (főorvos!) többet tesz, mint kellene. Elhatároztam, hogy nem megyek többet sehova. (...) Július Óh, Párizs! Még három évvel ezelőtt... (...) 71 Ma Szlovákiában található helység. 72 Bácsfeketehegy (ma Jugoszláviában: Feketi).