Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

- Hallod? Ne tedd már ilyen gáláddá magadat, az ég bassza meg a lelkedet! Állj fel mán, te! Rád húzzák a kilencet. A gyerekek magokba vannak odahaza. Hallod? Gyere már... A Nagy Gáborné kutyája monoton baritonnal ugatott. A kutat valami gyerek nyaggatta. Távol ittas gajdolás. Takarodót fúvó trombitaszó. Esti harang. Asszonyi káromkodás; részeg filozofálás. Oh, szent atyám, be tarka az élet! November A pimasz Kardos ma röhögve vágta a szemembe, mikor mellbajomról, gyomorbajomról panaszkodtam: „Hiszen magának agybaja van!" - Oh, igazad van, slendrián zsidó! Tudom, mert érzem. De nem az én vétkem. Már az apám sem volt normális ember. Sokszor igazán érthetetlen rémület fog el; a legrettenetesebbtől félek. Kipling „Elborult világijának

64 az olvasása rémesebb magam kínzás volt rám nézve, mint Plautus Heautontimoroumenos-ára a maga apai sírva vezeklése.

65 Ha az újságban megpillantom ezt a szót: őrület - olyan riadás ejt hatalmába, hogy menekülnöm kell önmagamtól. Borzalmas ez a vergődés az ész és zavart ész határmesgyéjén. Ha egyszer megtántorodok, s egészen elvesztem az egyensúlyt! Az az egy vigasztal, hogy akkorára talán végez velem a tüdőm. Vagy más nemesebb részem. Oh, be kevés irgalom, be kevés részvét van az emberekben! Tolsztoj, szegény, meghalt. Sokat küzdött az egyenlőségért. Most már csakugyan eljutott oda, ahol a muzsik semmivel sem kisebb úr a Cár atyuskánál. Aki úgy ismerte az életet, az embereket, mint ő, annak rettenetes gyász lehetett ez a földi bujdosás (...) 64 Kipling: Elborult világ (1893, ford.: Nyitrai J.). 65 A darab szerzője nem Plautus, hanem Terentius. Címe magyarul: Önkínzó. Hőse egy apa, aki kemény vezeklést vállalt önmagára, mert állandó szemrehányásaival katonai szolgálatba űzte fiát.