Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

Olyan szomorúan néztem rá, hogy ellágyult s megfogadta, hogy a maga költségén kötteti be.

62 Jó éjszakát. Nos, azután hazajöttem, mert elfogyott a pénzem. Itthon az a kedves hír várt, hogy édesanyám havi négy koronával fölemelte a lakásbéremet; az ebédfőzőm pedig tíz koronával a kosztomat. Annyira meghatott ez a kettős gyöngédség, hogy influenzába estem és nyavalyogtam sokáig. (...) Október Rosmersholm-ot kinyomattam, 150 példányban. 1905-ben jelent meg az Egyetemi Lapokban; most a nyáron a norvég eredetivel szigorúan összevetettem, sokat javítottam rajta, s így bocsátottam - nem a világ, hanem néhány ismerősöm kezébe. Régi, régi vágyam: hogy Ibsent a maga teljességében adjuk ki már valahára magyarul.

63 (...) Szombat este... Ilyenkor számot szoktam vetni magammal, esteli sétáimon. Debrecen pedig ilyenkor issza le magát rogyásig; és szomorú, hogy találkozunk. Ma is, a szitáló őszies esőben, kilencórai harangszónál, egy asszony imádkozott sárban elnyúlt urának, hogy keljen fel és menjenek haza. 62 Oláh 1912-ben könyv alakban is megjelentette munkáját, de betegsége miatt a korrektúrát már Kardos Albert és Tóth Árpád végezte el. Fogadtatásáról: „Annál nagyobb felzúdulást, ideges nyugtalanságot keltett Az embernek fia, nem énbennem, hanem azokban, akik költői munkát sem tudnak párt vagy felekezet elfogultsága nélkül olvasni. Hittagadó, felekezet-áruló! hangzik nemcsak konzervatív berkekben, hanem a radikális tisztásokon is. - Én, ha nekem is nekem támadnak, vagy tréfával ütöm el a dolgot, vagy azt mondom: Ti neveltétek ilyenné, ti sodortátok abba a világfelfogásba." (Kardos Albert O. G.-hoz, 1912. márc. 21.-DIM) 63 Fordítását elküldte Babitsnak, aki válaszlevelében mentegetőzött, hogy eddig inkább csak Oláh műveinek hibáiról írt, s nem azok erényeiről: „Rég szeretettem volna alkalmat nyerni, hogy megírjam Önnek, mily nagyrabecsülést érzek Ön iránt. Mindig szerettem az Ön írásait, a legelsőtől kezdve, melyet megismertem. A rossz véletlen úgy akarta, hogy mikor alkalmam lett volna a nagy nyilvánosság előtt Önről beszélni, éppen nem azokról a dolgokról volt szó, amiket legjobban szeretek az Ön irodalmi működésében; a kritikus ittott talán nyers is volt." (1910. dec. 13. - DIM) - A kiadás érdekében megkereste Hatvány Lajost, aki azonban nem vállalta, hogy a Nyugat Könyvek sorozatában megjelenteti Oláh fordítását. (1911. jan. 25. - MTAK) Szívesen kiadta volna viszont a Keletiek nyugaton-t. (1911 febr. - DIM)