Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

ben álló fehér szobor asszony... Mint egy kései Alma-Tadema kép.

35 Nekem a zene: csupa szín. Ez, tudom, dekadencia. De a színek viszont: zengenek. Ez is dekadencia. Akkor felséges félisteniség dekadensnek lenni. - Mennyivel elevenebb és szellemibb és költőbb vagyok én este, éjjel, mint nappal! (...) A mai fiatal magyar költők háta mögött egy-egy idegen poéta áll, mint „sugalmazó". Sokszor, olvasás közben, egy-egy gondolatbeli vagy stílbeli szépségükre szinte fölkiáltok: Ez már beszéd! S csak később jövök rá, vagy figyelmeztetnek rá, hogy ez a gondolat: a Hebbelé, ez a kép: a Mörike-é vagy Samain-é; ezt a témát Gregh már kidolgozta, annak a versnek mostohatestvére Verlaine, vagy Stefan George. Pont. Én egy kicsit nehezebben jutok szépségeimhez; mert a magam lelkéből kell őket fölcibálni. Ámbár, én is szedek innen, szedek onnan, még pedig öntudatlanul. Később veszem észre: hogy ilyet már hallottam valamikor. Néhányan mostanában Dehmel Richárdhoz hasonlítanak.

36 (...) Az bizonyos, hogy az én stílusom is meglehetősen individuális és karakterisztikus, mint a Dehmelé; az én fantáziám is teremt, ha a Dehmelé teremt; egész mivoltomban szintén domináló elem valamiféle megnemesült egoizmus, mint Dehmeiben; én is tanultam egyet-mást Nietzschétől, mint Dehmel; van a szavaimban valami szuggesztív, mint a Dehmelében; bennem, az én világfelfogásomban is éppúgy kavarog együtt a keresztyéni a görögös pogánnyal, a metafizikai a természetfilozófiával, mint a kovácsolt nyelven daloló Dehmeiben. S ahogy őbenne észreveszik a németek Goethe és Schiller „csatázó" egyesülését: bennem is fölfedezték, már régóta, Arany és Petőfi örökét. Hanem azután: Dehmel echtdeutsch, Oláh: kernmagyar. S bennem több a beteges, mint benne. Talán. De csak talán.

37 (...) Debrecen, és az ő lelke: a konzervatív-halott kollégium, ma is csak hű magához. Április 29-én eldőlt itt a sorsom egyszer s mindenkorra: nincs a kollégiumnak szüksége rám; ha 800 forintért sínylem a napnak 7 óráját négy poros fal között: maradhatok; ha nem: mehetek.

38 Milyen nagy szívű is vagy te, áldott, átkozott 35 Sir Lawrence Alma-Tadema (1836-1912): holland származású angol festő. Munkáit merev kompozíció és hideg tárgyábrázolás jellemzi. A viktoriánus kor tipikus képviselője. 36 Richard Dehmel (1863-1920): német költő. 37 Amikor 1910. május 5-én kelt levelében arra kéri Juhász Gyulát, hogy segítsen néhány versét bejuttatni egy, Horváth Henrik által szerkesztett német antológiába, kérése jogosságát azzal indokolja, hogy „...van egy pár versem, amelyben a berliniek Dehmelt éreznék magyar köntösben. (Ezt is mások sütötték ki rólam, de nem szégyenlem a rokonságot.)" (DIM) - Oláh Dehmel Hárfa című versének fordítása mj.: Oláh 1918 és Keresztúry Dezső szerk.: A német irodalom kincsesháza. Bp., é. n. 38 Oláh áprilisban levelet írt Dicsőfi József lelkésznek, amit végül Erőss Lajos püspöknek küldött el: „A legszebb reményekkel néztem az idei tavaszi egyházkerületi közgyűlés elé, mert több oldalról jött biztatás azt hitette el velem, hogy nyomorúságos 800 forintos,