Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

neked, idealizmus. Kezdtem rosszul érezni magamat. Ennek nem lesz jó vége, ha hirtelen pontot nem teszünk az utolsó szó után. Megírtam M.-nek, akit igazán szeretek és sajnálok, hogy én nem házasodom. Csak barátja lehetek, de férje nem. M. azt felelte vissza rá: Akkor válnunk kell. (...) Isten hozzád, szép kis téli álmom! Téli rege, ebben a kalmár időben. (...) Elbámultam Szabolcskán, mikor egyszer azt vallotta, hogy őt egy cseppet sem izgatja a versírás! - Bezzeg, nekem még a kis ujjam is idegessé lesz a végén. Bizony, majd minden jó munkámba egy-egy darab agyvelőm szakadt ki. (...) En a legfizikaibb értelemben: igazán a lelkemet osztom szét az írásaimba. Ha elavulnak is valaha: mindig éreznie kell bennük az olvasónak azt a rejtett, forrongó tüzet, amely minden versem megírásánál meggyulladt és végigégett a testemben. (...) Szeretem a Goncourt-regényeket, mert talpig művész emberpár írta őket. Igazán, a próza már nem is próza ennél a francia - testvérszerzőnél, hanem rímektől feloldott költemény. Hogy írják pl. le Rémonville kritikust Demailly Károlybanl Furcsa különben, hogy ez a regény sok helyt olyan, mintha csak én gondoltam volna el. Untalanul rá-rábukkanok egy-egy eltemetett érzésemre, átvonuló hangulatomra, édes vagy gyötrelmes lelkiállapotomra. S ezért valami szorongató érzés, olyan félelemforma fog el csaknem minden Goncourt-regénynél. Talán ideges hajrázásuk hat oly erővel végtelen szenzibilis idegrendszeremre. Tudom, hogy Faustin Júliának a vége egy estémet tönkretette. Rémlátóvá, ijedezővé tett. Nagyon felizgaBaj az, vagy szerencse az, hogy Puccinit éppúgy tudom élvezni, mint Wagnert? A melódiát éppúgy, mint a motívumos zenét? - A „Pillangókisasszony" megint egy szép álommal gazdagította hétköznapjaim szomorú fakóságát. A debreceni előadószínészeket jobb lett volna ugyan láncra verni és Szibériába küldeni, mintsem közönség elébe állítani. De sebaj, behunytam a szememet, kinyitottam a fülemet és ringatóztam és sodortattam a hangok árján. Jaj, be gyönyörű a gyermekkel való jelenete Butterfly-nak! Diadalom, diadalom, diadalom! S a hajnali ébredés... az elhervadó rózsák haldokló illata... kilobbanó színes lámpák... a háttér sötétjé34 Jules és Edmond de Goncourt: Demailly Károly (ford. Korányi F.). Bp., 1905. - Edmond de Goncurt: Faustin Julia (ford. Adorján A., Mikes L.). Bp., 1908. tott

34