Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
II. kötet
jövője? A kis Tóth fél, hogy a szociáldemokrata társadalom, amely mindent hasznossági alapra fog építeni: eltörli, vagy kizárja a haszontalan poézist, mint szegény Platón is a maga Államából. Én mosolyogtam ezen a naiv félelmen; a jövő társadalma, szerintem, kevésbé hazug, tehát mélyebb erkölcsiségű lesz, mint a mai. Minden praktikussága mellett, sőt éppen a reális élet ideális ízelítőjéül, esengi, élvezi a költészetet. Ennek sem örökkön csak szerelem lesz a témája, hanem a metafizika hídján át belép egy eddig ismeretlen területre: a tudat alatt vagy mögött lappangó lelki sejtelmek homályába, s lámpát gyújt a nagyszerű sötétségben. Legalább én a költészet mélyülését és terjedését gondolatokban, érzésekben: itt látom, a magunkba bámulás kezdeténél. Hogy a mai magyar költészet nem lefelé esés, hanem fölfelé szállás, éppen az mutatja, hogy mi is próbáltunk már néhány lépést ebben az ismeretlen tartományban, hol több dolog van, mintsem bölcselmünk álmodni képes. A kis Tóth azután nekividámodott és megnyugodott. (...) Március (...) Márc. 11-én este fél hét tájban, talán legelőször én fedeztem fel a Halleyüstököst Debrecenben. (...) Vörös zászlók alatt, rendőri fedezet mellett vonul föl Debrecen utcáin a szocialista munkásság. Én szocialistának érzem magamat, de ezt a bandát lenézem. Azt kiáltja valami kőműveslegény: „Éljen a világot megváltó nemzetközi forradalmi szociáldemokrácia!"... Világot megváltó. Nemzetközi. Forradalmi. Oh, te, tacskó, ha értenéd, amit a levegőbe rivallottál: hanyatt esnél rémültödben. Fogalmad sincs, milyen tűzzel játszol. Megfizetett népámítók dróton rángatott fabábja vagy te, szegény debreceni szocialista! * Viola elbukott c. versemhez a szép kis H. M.-át vettem mintának. 33 A múlt év novemberétől most március elejéig jól is voltunk. O volt az egyetlen szűz leány, aki megcsókolt eddig életemben. Ezért halálom órájáig hálás leszek iránta. (Nem is olyan végtelen határidő!) Hanem a kislány anyja és nénje rosszul foghatta föl az én művészi kirándulásomat: komoly vőlegényjelöltszámba vett, s már példálózások indultak meg, mikor nyilatkozom? A mama, óh, együgyű kis asszonyka, fülem hallatára biztatta M.-át: ne félj lányom, jó helyre jutsz, van ott pénz... Nesze 33 Mj.: Oláh 1911. - H. M.: Hatvani Mariska.
