Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

O.G.-hoz (...) Nagy folyam vagy: tavaszi áradásod Beille gyászinduló zenének. Hiszem, hogy tükröt tartasz még az égnek, Nagy, új idők medrét, ha majd megásod. Ez már a harmadik! Február (...) Szegény, édes, szép Párizsom! Be nagyon ver most az az Isten,

29 akinek olyan édes nembánomsággal szoktad megmondani a magadét. A három „elem", a három nagyszerű helytartó Jahve sátorában: a tűz, víz, levegő, még mindig fölöttünk áll. A tüzet csak lebírtuk valahogy, de a víz rettenetesebb a levegőnél is. Látod, látod, örök borissza Párizs, Dagon isten

30 így áll bosszút rajtad, amiért az ő elemét csak utcalocsolásra használod. Különben, úgy hallom, a Quartier Latin

31 az idén is csak olyan huncut vidámsággal ülte meg a maga karneválját, mint a legboldogabb esztendőkben. Párizs nem tud kétségbeesni. ErŐ ez, vagy cinikusság? Nem tudom. * Május közepén jön, jön a Halley-üstökös! Az egész világ úgy várja, mint én az Ausztriától való elszakadásunkat. Az égboltnak ez a fenséges Niobéja

32 veszett mérges parfümöt húz maga után, tudom is én, hány millió kilométernyire; s a Föld attól fél, hogy bele talál fulladni ebbe az űrbeli illatba. A tudósok azonban nagyon biztatnak, ne féljünk, nem lesz az elpusztulásból semmi. Az üstökös félig csak köd, félig meg semmi, s nagyon is messze van. - Hanem, komolyan mondom, ha el találnánk pusztulni, a felséges világegyetem még annyit se tudna róla, mint én az egyiptomi alkirály családi viszonyairól. Mennyi felséges munka és erő oszolna köddé egy jajkiáltásnyi idő alatt. Furcsa ám ezen gondolkozni. 25. - Ma délután a kis csöndes Tóth Árpáddal sétáltam a tavaszba bomló Nagyerdőn. Egy tót meg egy oláh. Arról beszélgettünk többek közt: mi lehet a költészet 29 1909 nyarán megindult hatalmas esőzések következtében árvíz öntötte el Párizst. 30 A haszonnövények termékenységének nyugat-sémi istene. 31 A párizsi diáknegyed. 32 A gyászoló anya ősszimbóluma.