Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

Pósa Lajos furcsa ember. Esztendőkkel ezelőtt összekaptam vele valami verskorrigálás miatt; akkor meglehetősen szemébe mondtam, mit tartok róla.

25 Különben is nem költő, nekem nem az. És, Seregek Ura, most tagnak ajánl a Petőfi Társaságba! És kaptam tizenkét voksot is. Nagyszerű. Még ha öt évig élek, talán be is választanak.

26 (Nem tudom, Ady mit mond hozzá?) * Ennél az esztendőnél keservesebbet már ne adjon a Mindenható, mert belepusztulok. Hej, 1909! Te voltál a testi és lelki leromlás esztendeje rám nézve. Gyalázatos, alacsony lelkek a maguk mivoltának szennyes tükörén nézték rám az utálatot. Hányan igyekeztek lerontani, megbántani, kigúnyolni, mintha a magam, magamat bántása nem a legrettentőbb flagellantia

27 volna! Rettenetes az élet ilyen emberek között, amilyenek közt én élek! De jól van ez nekem: miért nem tudok hozzájuk hasonulni, alacsonyukul A kutyákkal ugatni, a farkasokkal ordítani kell; és én néma voltam az üvöltözök között. Ez minden vétkem. A többi mind rám szakadt átok. Megtöretett a test, megtöretett a lélek; hova legyek? (...) Egy szerencsém van: a magamba vetett hitnek állandósága. (...) * Furcsa: a budapesti lerántó kritikák után nem egy emberemben megrendül a hit; ez az Oláh mégis csak humbug talán, kezdetétől fogva. Budapesten azt hiszik, eladtam lelkemet, hitemet, mindenemet - pénzért! Oh, csodálatos vakság, csodálatos álnokság! Több munkát, kevesebb jutalomért, még nemigen végzett Csokonai óta magyar ember ezen a kárhozatos földön, mint én. A rágalom undok kígyó25 Pósa alaposan megkritizálta Oláh verseit. Némelyikben az érthetetlen tájszavakat kárhoztatta, némelyiket ízléstelennek találta, vagy erőltetett sorokat fedezett fel bennük, néha pedig Arany-utánérzésekre bukkant. Oláh emiatt veszett össze vele. (Bodor Aladár Pósa Lajoshoz, 1906. máj. 24. - PIM) 26 A Petőfi Társaság csak 1910-ben választotta tagjává Oláht (Petőfi Társaság O. G.-hoz, 1910. dec. 2. - DIM) A Debreceni Főiskolai Lapok 1911. február 5-i száma tudósított megválasztásáról, remélve, hogy Oláh majd a vidéki kultúrát döntő jelentőségűvé teszi. „Azon a nagy dekadencián, szellemi- és kultúrvisszaesésen, ami itt lépten-nyomon tapasztalható, segíteni kell..." Ezt csak az „Oláh Gáborok" vehetik a kezükbe. {Oláh Gábor „Petőfi Társaság"-i tagsága.) - Oláh úgy tudhatta, hogy az említett tagválasztó közgyűlésen származása miatt kapott ellenszavazatokat, legalábbis erre enged következtetni Kiss József egyik levele: „Téved, ha azt hiszi, hogy a Petőfi Társaság választásán rossz szemmel néztem az Ön felmagasztaltatását. Mert hisz jómagam is Önre szavaztam. Kire is szavaztam volna? Kik voltak ott? Gyenge legények, protekciósok, mint rendesen. Higyje el, énelőttem soha nem számított se rang, se születés, egyedül csak az istenadta talentum. Magam is olyan szegény legény vagyok, a demokraták közt az az arisztokrata, ki mindjárt az úristentől követe] ajánló levelet!" (1911. márc. 1. - DIM) - Oláh székfoglalójára csak 1915-ben került sor. 27 Önostorozás.