Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

December December 10. Este. Odakinn esik az eső, egyhangú ritmusban veri ablakomat. A színházban most áll a Meztelen asszony meg A halottak visszajárnak premierje. Nem mehettem el, beteg vagyok. Nem is izgat az egész dolog; s ez döbbent meg legjobban. Másik két darabommal milyen tüzes, izgalmas napjaim voltak, ennek még egy próbájára sem mentem el. Hat esztendő óta szakadatlanul beteg vagyok; csak játszom a szerepemet, úgy ahogy. Oh de nehéz, be gyötrelmes ez az élet! Nekem legalább az. És mégis hányan bántanak! És mégis hányszor bántanak! * Debrecen odavan tőlem, vagy inkább rémes drámáimtól. Öten megőrültek, heten rosszul lettek, tizenhármán pedig hazaszaladtak az előadásáról. Sokan nem hiszik, hogy józan elmével írtam volna. Hm... A második előadásra elmentem; a Meztelen asszony-t kibírtam; sőt a Halottak első fölvonását is. Hanem - mikor a második közepén Hegedűs megtudja apja halálát, s a második percben már szerelmet búg Emmának, na hát, ezt az ostobaságot már én sem bírtam ki. Egy nagyot kacagtam és kifordultam a páholyomból. Hazamentem, s régóta nem aludtam olyan jót, mint akkor.

24 (...) 24 A tudósítások szerint a közönség szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a szerzőt, aki azonban betegsége miatt nem vehetett részt az előadáson és így nem is jelenhetett meg a színpadon. - A Debreczeni Független Újságban Tóth Árpád írt tapintatos kritikát az előadásról. Bántó hang nélkül mondta el a darab hibáit, miközben Oláh művészetének erényeit is kiemelte. Mind a két színre kerülő darabot sikerületlennek tartotta, dramaturgiailag elhibázottnak. Mentségként azt hozta fel, hogy Oláh színdarabjai is költemények, s így magukon viselik költészetének fő jellegzetességeit, amelyek egyben fő értékei is: nyelv, fantázia, képek, víziók. A költészetét is jellemző lázas hangból magyarázható, hogy Oláh a darabjaiban sem tud szordínós hangon szólni s „a megrázó, félelmetes jelenetek alakítására hajlik". (Tóth Árpád: Meztelen asszony - Halottak visszajárnak. Debreczeni Független Újság, 1909. december 11.) - A Debreczen kritikusa szociológiai szemszögből közelítette a darabokhoz: „örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a kis egyfelvonásos színmű [Meztelen asszony] az új esztétika bölcsőjében született, amely szerint olyan nagy paradox igazságok, mint: a művészetben mellékes az erkölcs, a természet utánozza a művészetet, a meztelen test szép és művészi stb. győzedelmeskednek a tehetségek elnyomását célzó ósdi és művészietlen felfogáson." Oláhban tehát a modern, szecessziós, Oscar Wilde-i művészeti eszmék képviselőjét látja, a darabokban és bemutatásukban pedig Debrecen kulturális életének kihívását. Ezért kezdhette cikkét Oláh, pontosabban az általa képviselt eszmék és Debrecen szembeállításával: „Csokonai városa még mindig idegenkedik az irodalomtól, maga a Csokonai-kör sem mer nyíltan a modern kultúra mellé állani...", s ezért A halottak visszajárnak „borzalmas gyászparoxizmusa", „vigasztalan sötét tónusa (...) csak a megértők kis csapatát nem ejtette zavarba." (Gara Ákos: Oláh Gábor premierje. Debreczen, 1909. december 11.)