Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

pek a kapun: mindjárt a nagy lobogó szemű esthajnali csillag, a szerelem csillaga ragyog rám. Mester utcán, azon a romantikusan kedves négy lépcsőn, a Köszörűsek háza előtt vár rám, reám, az üde arcú, édes ajkú, angyalian kedves fejű Hatvani Mariska. Nem tudom, kicsoda ez a lány. Azt is hallottam: rossz... Nem bánom, nem bánom! Egy pár verset írtam róla, s elküldöttem neki. Most rám nevetett; odavonzott magához, a kis szemöldökös ajtó alá, melegen, forrón megrázta, megsimogatta a kezemet. Nagyon jólesett neki a két kis dal. Azután beszélgettünk, tudom is én mit. Azután átöleltem, s idetartotta az arcát: megcsókoltam. Azután az ajkát. Az ajkát! A bűnöst, a bűvöst!

20 Zúghatsz, novemberi zomotor-szél: karomban volt egy percig az Elet! Az eleven, pihegő, édességes Elet! Jó éjt, gyönyörű kékszárnyú angyalom! Áldott legyen minden órád, amiért nekem ezt a boldogságot megadtad. Még eddig senki más, senki más. Oh, milyen szegény voltam eddig! Oh, milyen gazdag leszek ezután! Reszkettem az édes izgalomtól. Gábor, öreg Gábor! Hiszen te még gyermek vagy! November 9. Meghalt Gyulai Pál. Isten hozzád, nagy, nemes magyar! Ha van igazság a nap alatt: te annak a katonája voltál. - Istenem, most jut eszembe, hogy haragosan váltam el tőle utolsó találkozásunkkor, pedig mosolyogva marasztott: Ne menjen még! - Késő! Tanács című versének most érzem egész súlyát a lelkemen.

21 (...) valahol az erdélyi havasok alján, Topánfalván, menyasszonyi ruháját varrja egy naiv, naiv kis lány, aki 1906-i szerelmi bolondozásaimat komolyan találta venni, s jegyesemnek érzi, tartja, sőt hirdeti magát. Miklóssyéktól jutott hozzám a megdöbbentő hír. A kalap majd leesett a fejemről - hűh a kirelejzumát! ebből még baj is lehet ám. Igaz, hogy elloptam annak a bizonyos Irénkének a fényképét, de becsületemre mondom: még csak meg sem csókoltam. ígéretet pedig még leánynak nem tettem világéletemben. Mire alapítja ez a kis erdészleány mennyei boldogságát? Isteni naivságára, egy versemre

22

, amit róla írtam, és útirajzom néhány konvencionális sorára.

23 (...) 20 „Még ajakán a csók, a bűnös, a bűvös: / Ki tudja, mikor lesz annak helye hűvös?" (Arany János: Toldi szerelme.) 21 „Ne légy te büszke, légy te őszinte, / Híved legott azzá lesz szinte, / Oszlik gyanú, megenyhül bánat. / Oly váratlan jöhet halálunk, / S ha egymástól haraggal válunk, / A sírnál késő a bocsánat!" 22 Irén című verséről van szó, mely bár kötetben nem, de újságban megjelenhetett. 23 A konyhában ott sürög „Irénke, a főerdész tartott gyermeke. Maga volt a nevebeli béke, lelki nyugalom. Körülforogtuk, mint a tűzimádók a pislogó tüzet. Szemem, mint két vadászeb, futott nyomába; vágyam, mint sólyom űzte szüntelen. (...) Játszottunk véle,