Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

II. kötet

A kis haszontalan, hegyes állú, nagy szemű V. I.-val

19 még a múlt év őszén összezörrentem egy nagyerdei sétánk alkalmával. Azt merte mondani, hogy.az én szerelmem uraságoktól levetett szerelem. Szamár. Mindig a „nép leányai" voltak szeretőim. (...) November Kedves november: üdvözöllek! Mindig tebenned újul ki gyomorbajom. Tavasszal pedig a szívem és a tüdőm vesz magának szabadságot arra, hogy egyéniségét korláttalanul érvényesíthesse. A három közt sokkal természetesebb és nyilvánvalóbb a „kapcsolat", mint pl.: az Atya, Fiú és Szentlélek 3-sága között. (...) Nov. 7. Édes, édes, édes nap! Délután Ibsen „Rosmersholm"-ját olvasom, azzal a lélek mélyéig való megdöbbenéssel, amely engemet ennél a darabnál mindig összeráz. Gyönyörű és kínos nyugtalanság, lelket feszítő erő, kétségbeesés, szédület, rettenet és elragadtatás - mint egy száguldó lovascsapat vágtat keresztül a fejemen. Hűtőzni elindulok sétára. Komor, szeles, de tiszta őszi este. Ahogy kiléKardos Albert megjegyzi, hogy ha minden szónoklata után ily gyönyörű riposzt következnék, ezután kizárólag a szónoki pályára adná magát. Utána Géresi szólal föl nemesen és Ignotust éltetve. Majd Ady Endre jelenti ki, hogy mindenhol nagyobb megértést talált a ma 40 éveseknél idősebb, mint a közvetlen előtte szomszédos nemzedékek tagjai közt. S ama idősebb nemzedék nemes és tudós tagjára: Géresire üríti poharát. Jászi Viktor úgy köszönti a nyugatistákat, mint bolond magyarokat, akik kerékpáron verejtékkel másszák Magyarország modernizálódásának meredek hegyoldalát ahelyett, hogy államilag szubvencionált kényelmes omnibuszokon húzatnák magukat csendesen. Végül Kuthi Sándor Osvát Ernőt élteti. (...) Másnap, október 24-én délelőtt 11 órai kezdettel mutatkozik be a Nyugat a nagyközönség előtt a Royal Szálló dísztermében. Ez alkalommal Géresi megnyitó beszédet mond, s ebben a magyar iszap megtermékenyítőiként mutatja be és üdvözli a Nyugat szereplő tagjait. Ignotus a Nyugat irányát ismerteti. Tóth Árpád A parkban, Kisvendéglőben, Szobák és Látomás c. verseit, Móricz Zsigmond pedig Márkus c. novelláját olvassa föl. S Ady Endre több költeményét tolmácsolja, amelyek közül azonban csak a Fehér lyány virág-kezei címűt tudjuk megnevezni. A matiné erkölcsi sikere elég szép: a mérsékelt számmal egybegyűlt közönség (...) eleget tapsol, legtöbbet Adynak (...) Ily udvarias figyelemmel és jóakaró érdeklődéssel veszi körül a Csokonai Kör a Nyugat Debrecenbe rándult írócsapatát. Hogy ezt csak önmagán erőt véve tudja megtenni, bizonyosság rá mindjárt ez évadbeli első felolvasóülése (...) Tüdős János mond megnyitó beszédet. Beszédében (...) idegen hangúaknak, idegen nyelvűeknek, ezért gyakran nehezen érthetőknek nyilvánítja a Nyugat »fiatal óriásai«-t" (Asztalos 145-146., vö. Dóczy-Földessy, 1924. I., 118.) 19 Vándor Iván.