Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

A Csokonai Körnek azonban tisztelet. Ötszáz koronáért megvette Petőfi képzeletét, s kiadatja.

230 A Csokonai Kör adta az első koszorút azt hiszem: az utolsót is ő teszi majd koporsófámra. Hja, előbb meg kell halni, azután leszek, ami vagyok. Futuristák! Azt mondják a futuristák: „A veszedelemmel való szerelmet, az energiának és vakmerőségnek megszokását akarjuk megdalolni. Költészetünknek lényeges eleme a bátorság, a merészség és a lázadás lesz. Azzal az irodalommal szemben, amely eddig a gondolkodó mozdulatlanságot, az extázist és az alvást dicsőítette: mi a támadó mozgást, a lázas álmatlanságot, a tornázó mozdulatot, (a Mephistopheles parázna figuráit??) a veszedelmes ugrást, a pofont és az ökölcsapást akarjuk magasztalni. Kijelentjük, hogy a világ fényessége egy új szépséggel gazdagodott meg: a sebesség szépségével. A rohanó gépkocsi, az ordítozó gépkocsi szebb, mint a samothrakei Viktória-szobor vagy a Gioconda. Nincsen szépség egyebütt, csak a küzdelemben. Nincsen remekmű támadó jelleg nélkül. A költészet legyen heves megtámadása az ismeretlen erőknek, hogy az ember előtt való elterülésre kényszeríttessenek. A háborút akarjuk glorifikálni, mint a világ egyetlen egészségügyi intézményét, s dicsőíteni akarjuk a katonáskodást, a hazafiasságot, az anarchisták romboló tetteit, azokat a szép eszméket, amik ölnek, s a nő megvetését."

231 Az istenfáját. Signore Marinetti: kemény tökú legény kend, ha áll a szavának. Van ebben minden, még jó is. Pl. a bátorság és a támadás hangsúlyozása nem árt a mának ebben a beteg visszavonulásában, visszaborzongásában. De a rohanó gépkocsi minden szépsége mellett is veszedelmesebb, mint a Gioconda; ami pl. életünket fenyegeti: keservesen szép az! Pl. a Szerelem. A hírem, mint valami górkakas, az irodalom (szemét) dombjára áll s onnan kukorikol hajnali ébresztőt aluvó magyaroknak. Nemcsak kis és nagy leányok üdvözölnek levelekkel, hanem fakó kis versfaragók is „ódát" írnak hozzám. A múltkor egy dunántúli pennaforgató tisztelt így meg; most pedig a rettentő Bácskából küldi valaki ezt a szimpatikus verset: 230 1909 szeptemberében jelent meg a Franklin Társulat bizományaként. (Vö. Kardos Albert: Oláh Gábor és a Csokonai Kör. Debrecen, 1943.) - Már 1906-ban felmerült benne a könyv terve: „írni akarok egy kis könyvet a Petőfi képzeleté-ről, kimutatván benne, hogy éppen a képekben látás, mindenségnek, emberi En-nek képekben nyújtása teszi a költőt igazi nagy költővé! Vannak hangulat-költők, vannak képzelet-költők; amazok olyanok, mint a csendes alkonyat, emezek: mint az égbolt zenitjén ragyogó nap! Én ezeknek az utóbbiaknak zászlójához szegődöm! Ide tartozik: Shakespeare, Goethe, Dante, Byron, Petőfi!" (O. G. Juhász Gyulához, 1906. jún. 19. - DIM) 231 Nem szó szerinti idézése Marinetti kiáltványának.