Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
Eddig, legalább mostanában, a magam forró bajaitól nem láttam az emberiség hánykódását. Szégyen reám! Most, megelégelve a hiúskodást, magamba szálltam és előre néztem. Mi lesz az emberiség jövője? Haladni mégiscsak haladunk, tudom a magam parányi életéből. Vajon bekövetkezik-e a kommunizmus? Vajon megöli-e hát az egyéniséget? Akkor maradjunk inkább azok, amik ma vagyunk. Izgatón szép idők ezek; kanyarodónak tetszik az emberiség életútján, mintha az új századok tavaszán valami nagy szüzet várnának vagy akarnának a nemzetek. Most is olyan lázban van Európa, mint a beteg vagy a szerelmes, vagy az éppen dolgozó költő. Szeretném ennek a kornak a lelkét megragadni, s kifejezni egy emberben. Kóvályog is a fejemben valami. A hőse kész a képzeletemben. Nem tudom, lesz-e időm és erőm megírni? - A szocializmus közkatonája vagyok. (...) Beöthy Zsolt Kozma Andorral lent volt Debrecenben, 13-án. Petőfiről és Széchenyiről tartott összehasonlító előadást. 229 (...) Előadás után Beöthy megfogott, s azt mondotta, hogy minden bolondságomat megbocsátja, csak gyönge, beteges testi állapotomat nem. Rossz bőrben is voltam, szent. Elvette a kedvemet; nem mentem el az esti lakomára, s nem ajánlottam föl Petőfimet a Kisfaludy méltatlan utódainak. Bár Beöthynek tisztesség és becsület: ő a 19. század végének második Kazinczyja. Nagy szívű, erős magyar lelkű ember. Csak a Kapcsolat! A Kapcsolat! Annyira ránőtt, hogy soha ki nem gázolódik már belőle. (...) lábára, és minden áron debrecenieskedik. így táltosfiú ő, Basahalma nevének kimondása nélkül - ő, az elérhetetlen Mindenség oszló fellegein kacagva-sírva tűnődő Bolond Istók, nagymagyar alföldi - Peer Gynt... De vájjon egymaga Peer Gynt ő? S ez a nagy csillogó szónoki mű csak egyetlen egyén görögtüze? Úgy érzem: nem. Egy nemzedék vesz itt búcsút a fényes álmoktól, s - üdvözli az ismeretlen fényt. Egy nemzedék írta ezt a verset - az Apokalipszis rengései előtt. Már villámlott..." (PIM) 228 A levél nem található. 229 A Csokonai Kör felolvasóülésén szerepeltek. Beöthy Petőfiről írt tanulmányát, Kozma pedig néhány hazafias versét olvasta föl. (Asztalos 140.) Uram, ha drágagyöngynek szántál, Mért dobtál malacok elébe? Vagy én nem vagyok drágagyöngy talán? Vagy nem malac Debrecen népe?