Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)
I. kötet
Borzasztó alak ez a Tolsztoj! Olvasom a Háború és béké-jét; nem regény, hanem maga a nyers, eleven élet. (...) nyát védekezésül és tisztázó szándékkal elküldte a Nyugatnak is, melyet Schöpflin is elolvasott: „Az Ady-cikket mutatta nekem Osvát kéziratban. Jól megmarkolta, amiket mond nagyobbára az én véleményem is, bár kissé keménynek érzem - úgy látszik nagyra becsüljük Adyt mind a ketten, de én nagyobbra becsülöm egy-két százalékkal." (1908. nov. 9. DIM) Osváték nem közölték a tanulmányt, Oláh szerint azért, mert „nem merik, nem akarják közölni, talán irántad való figyelemből - írta Adynak. - Pedig hatással terád már úgysem lehet. Legföllebb azt mondod rólam: Nyomorult, irigy alak ez az Oláh. Pedig csak nyomorult vagyok, irigy már nem." (O. G. Ady Endréhez, 1908. dec. 16. - OSZK) Tanulmánya (Ady Endre) végül a Debreceni Független Újság 1909. április 11-i számában jelent meg. Újraközölve: Oláh 1910. 224 Fenyő Miksa Hadi készülődések írására válaszul Oláh nyilatkozatot juttatott el a Nyugathoz: Fenyő Miksának fáj, „hogy Rákosi egy rangba tett Adyval; biztosíthatok mindenkit, hogy Rákosi most az egyszer nem tévedett, mert én nem Kupa Árpád vagyok, hanem Oláh Gábor. Tartom magamat olyan írónak, mint Ady magát, olyan jogon, mint Fenyő Adyt. Azt az egyet megengedem, hogy az őszinteségemért sokszor feláldozom akaratlanul is az ízlésességet, de hát életem és sorsom sokat magyaráz, nem Budapesten, nem bankárok palotájában nőttem fel, hanem sivatag, szomorú, nyers Debrecenben. Különben az idő igaz, s majd eldönti, ami nem az. Minek pereljek én nálam gyengébbel." (DIM) A Nyugat nem közölte Oláh nyilatkozatát, mint ahogy Hatvány válaszait sem. 225 Az élet lobogója alatt című kötete kritikájáról van szó (Nyugat 1909. január 16.): Ady csak a siker utáni vágyat, tanultságot és akarást látott Oláh versei mögött, s hiányolta a művészi idegrendszert. Ráadásul még az elismerő sorokban is irónia bujkált: „Tessék elhinni, hogy nem kicsi dolog az, ha Oláh Gábor Debrecenben olyan könyvet ír, mint Az élet lobogója alatt." Egyetlen versét dicséri feltétel nélkül, a Szeptemberi holdas éj címűt. Végül Ady nem tudta megállni, hogy bírálat nélkül hagyja a debreceni mentalitást és kulturális állapotokat: „...nem kell megszaladni még Debrecenben sem attól a fránya kultúrától. Közéje kell csapni az egy lónak s az ember maga is csodálkozik, hogy milyen messzire segít a bátorság." - A Vasárnapi Újságban olvasható kritika viszont - valószínűleg Schöpflin tollából - dicsérte Oláh kötetét, mert egyrészt „belevetette magát a hagyományokkal szakító új stílus árjába", másrészt az új formákat is „a maga képére igyekszik tijjáalakítani", még ha ez nem is mindig sikerül neki. ,,[M]ég ma sincs egészen otthon, még keres, még nincs egészen rajta a saját útján", de afelé tart. (Vasárnapi Újság, 1908. 50. sz. 10181019.) - A Hét (1908. II. 805.) Toll és tőr című rovatában egy paródia jelent meg a verskötetéről: „Te is abszintot ittál, Gábor? / De néked, jaj, szörnyen megártott. / Violás nagy ködben táncolnak / A Nagyutca és a Boulvardok. / / Sévresi ideges, karcsú váza / Csalogat, csábít és marasztal. / S hogy Debreczenben sírva várhat / A kecskelábú kocsmaasztal. // Aludj rá egy jó hosszút, Gábor, / És ebharapást szőrivel: - / Debreczen karczos óborától. / Egy kanta itt csak jót mivel!" Nem tudni, ki írta a paródiát, de fennmaradt Gyóni Géza kézírásával is a tőle és Dapsy Gizellától (Nil) származó bejegyzéseket tartalmazó Az élet lobogója alatt című kötetben. (OSZK) - Oláh megküldte kötetét Ignotusnak is, aki szerint versei legnagyobb értéke „intellektualizmusa s érzéseinek lángoló őszintesége, mely oly különös ellentétben áll (...) valódi hajlandóságával, de mindig megtalálja a maga stílusát", s hívta Oláht, hogy látogassa meg a nyugatosokat. (Ignotus O. G.-hoz, 1908. dec. 13. -DIM)
