Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

szavak és nagy ürességek" az egész fiatal költészet; Beöthy undorodik az Ady hangjától; én szelíden támadom Szabolcskát

221

, engemet habzó gyűlölettel a Bpesti Szemlének egy poshadt lelkű fullajtárja;

222 a Nyugat hol nyakon vág, hol megsimogat, de mióta nagy bajuszú Rákosi Jenő kikiáltotta: hogy nagy vagyok a kicsikben és kicsi a nagyban: megdühödtek rám Fenyő Miksáék; a milliomos Hatvány nagy prózaírónak hirdet, de versben az Ady szolgai utánzójának.

223 Ej, a fene egye 221 Oláh a Budapesti Hírlap 1908. december 25-i számában cikket írt Szabolcskáról (újraközölve: Oláh 1910). Tanulmánya egyik részében Szabolcska képzeletének és „érzéskörének meglehetős szegénységéiről beszélt. Szabolcska reagált Oláh írására: „Sokban félreösmer, sokban túlbecsüli az én nótázó kedvemet. Igazi poéta - a szónak sok ezer éves jelentése szerint - nem vagyok én és nem is voltam soha. S ha pl. a maguk Ady Endréje az: irtóznám is annak lenni. Igaz, mély szánalommal olvasom ennek a szegény beteg léleknek minden sorát, s fáj látnom, hogy ugratják szegényt, ahelyett hogy hidegvíz-gyógyintézetbe tennék." (1908. dec. 29. - DIM) Január 10-én pedig a Budapesti Hírlapban versben is válaszolt Oláhnak (Költészetem. Válaszul egy modern kritikusnak.). - Oláh minden bizonnyal arra kérte Szabolcskát, hogy ne haragudjon rá a bíráló szavakért, aki aztán a Téli Újság szerkesztőségének papírján a következőt válaszolta: „Cikkében több a dicséret, mint amennyit megérdemlek. Haragudni én csak a maguk eltévelyedésére haragszom. Erre is inkább szánalommal. (...) meglátja, hogy pár év múlva milyen jól fog mosolyogni mostani új színeik és új látásaik fölött maga is." (1909. jan. 14. - DIM) - A holnaposok körüli vita kapcsán Rákosi Jenő is kitért a Szabolcska-kritikára: „...én a Szabolcskáról írottat nem adtam volna ki, mert nagy mértékben igazságtalannak találtam. Ha valaki kicsi kertben, szűk mezőben szedi virágait: tessék az istennel perelni, aki csak kicsi kertet és szűk rétet adott neki. Ne pedig ővele, aki szűk mezejében becsülettel és hűséggel teljesíti a kötelességét. Mért kívánja maga a tótól, hogy a tenger háborgását is (...) produkálja? Mi jogon követeli, hogy a pinty a fülemüle nótáját fújja? Mert Ady meg maga szertelenek, feketék és elkeseredettek, azért ha bírálnak, Szabolcskát a saját kertjében kell mérni, nem a magokéban." (1909. jan. 21.-DIM) 222 Ez időben két erősen elutasító hangú kritika is napvilágot lát a Budapesti Szemlében. Az egyik a Keletiek nyugaton című útirajzát bírálja. A kritikus nem tartja művésznek Oláht, hisz ,,[a]mi az írót íróvá, a költőt költővé teszi: a megkülönböztetés képessége, a megértés, a hangulat, az ötlet: mindez nincs sehol." Ráadásul elvtelen karrierizmussal is vádolja, hisz szerinte a Keletiekben megtagadta a Párizs előtti Oláh Gábort, a Rákosi Jenőnek írt és a Budapesti Hírlapban megjelent levelében pedig megtagadta a Párizs utánit. „S mindezt csak azért, mert mindenáron üstökön akarja ragadni a mrí-t." (Budapesti Szemle, 1909. I. 154-157.) A másik bírálat Az élet lobogója alatt című Oláh-kötettel foglalkozik. Szerzője szerint Oláh költővé válásának legnagyobb akadálya, hogy „a holnaposoknak a köréhez ragadja hajlama, vagy ízlése" és „[sjzellemre, erkölcsre vagy egyéb magasabb eszmékre vagy eszményekre, vagy hazafias érzelmekre vonatkozó örvendetes, megszívlelendő irányt és tartalmat őnála is hiába keresünk." (x.: Értesítő. Budapesti Szemle, 1909. II. 313-315.) 223 A Budapesti Hírlap 1908. december 20. számában megjelent egy cikk Rákosi Jenő tollából (A Holnap), amelyben támadta Adyt és a Holnap költőit, akik „[g]yermekei, szülöttei, kölykei vagy hajtásai a Mának. Erényei és erősségei vagy bűnei és gyöngeségei." Verseik „elmennek a Mából a Holnapba, a Holnapból tovább az ezerszeres holnaputánokba. Valószínű, hogy ezek a fiatal poéták éppen ezeket a verseket becsülik a legkevesebbre, de ettől nem lesznek ezek a versek rosszabbakká, a többiek jobbakká. Hiszen nagyobb részük