Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

De költőnek: költő. Megírom az írói arcképét. Nem írom! Fenét. Azért mégis csak megírom.

217 1909 Január Az én határtalan munkásságomnak két oka van. Egyik a halál. Ez siettet, sarkal már negyedik éve. A másik ok különösebb. Sokszor kétségbeesek a jövömön, nincs hitem magamban; ilyenkor vad biztatásul elkiáltom: Marha, hiszen lángész vagy, mit félsz?! - Később, hogy lehiggadok, meggondolom a dolgot, s elszégyellem magamat: most már vagy csakugyan leszek valaki, vagy marha vagyok. Elkiáltottam a Keletiek-ben: „Szobrom lesz!"

218 Azóta a lelkiismeret majd megbolondít: hát igyekezz szobrot érdemelni, ha bolondul elszóltad magadat! - És azóta forrok, izzok, dolgozom nap nap után: a szobromért. Hát nem vásári komédia ez az élet? Oh, hogy a legnemesebb emberek is csak ilyenek, mint én vagyok! Micsoda harcok viharzanak ma a magyar irodalomban! Rettentő összecsapások haladó fiatalok és maradó öregek között. Mikszáth ócsárolja és kedélyesen megmosolyogja a mi hadi készülődéseinket;

219 a hideg Herczeg óvatosan próbál kiegyeztető hidat vonni a veszedelmes folyam árja fölött;

220 Gyulai Pálnak „nagy 217

Mj.: Oláh 1910. - Oláh egyik levelében, amelyben a Knyaz Potemkin c. költemény kéziratát kérte, emlékeztette Kiss Józsefet furcsa találkozásukra. A Hét szerkesztője azt írta: „Én nem emlékszem rá, hogy Önt bántottam volna. Ideges voltam és azt mondtam: menjen haza, barátom, itt nem érdemes írni. Most nem vagyok ideges és ugyanazt gondolom. Eredj klastromba, Ofélia! A Knyaz Potemkin eredeti kézirata nincs meg, tehát el se küldhetem. Még egyszer leírni lusta vagyok, múzeumi dicsőségre nem vágyom. Az irodalomtörténet belőlem dudát csinálhat; a halálom után bekövetkező gazságokkal nem törődöm, csak most hagynának békén. Fáradt vagyok és törődött, az arcátlanságokkal szemben fegyvertelen." (1909. jan. 10. - DIM) 218 „Az én álmom kicsit őrületes, bár van benne rendszer: újonnan szeretnék születni és szebbnek a belvederi Apollónál; hatvan esztendőt élnék egészségben (...) huszonöt eposzt, száz ibseni drámát és három kötet lírai verset hagynék nemzetemnek. Szerelmes volna belém egy hunfalvi sugár leány, tizenkét gyermekem születnék, s a szobromat már életemben fölállítaná hálás nemzetem Kar utca sarkán vagy a Nagyerdő mélyében..." (Oláh 1908b, 47.) 219

Mikszáth Kálmán: Hadi készülődések. Az Újság, 1908. december 10. 1-3. 220 Herczeg Ferenc: írók az irodalomról. (Nyilatkozat az új irodalomról.) Bp. Újságírók Almanachja, 1909.