Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

Érdekes jelenet folyt le köztem és Gyulai Pál közt október elején. A kis ravasz csuvas, Pápay Jóska megbízott, hogy menjek el Gyulaihoz és kérjem tőle a neki megígért arcképet. Jó. Beállítok az öreghez déltájban (akkor is épen a Bp. Hírlapot olvasta csatára ajzott szemekkel) előadom szépen a mondókámat, ahogy Pápay a számba rágta. Gyulai Pál, aki ötvenesztendős dolgokra remekül emlékszik, erről az egyéves ígéretről már semmit sem tudott. De újra megígérte. Én ekkor egy merész fordulattal hírhedt Heme-fordításomért kértem a nekem járó negyven s egynehány koronát. No hiszen! Felpattan a kis Nyilas, mintha csak Tóth Kálmán

214 állna előtte, s elkezdi: - Barátom, az a fordítás nagyon rossz fordítás. Olyan rossz fordításért nem hogy pénzt érdemelne, hanem még magának kellene fizetni. Kegyetlenül rossz fordítás. Ajnye, de rossz fordítás! Nesze neked, Gábor. Hiszen tudtam, tudom, tudandom én ezt jobban, mint saját becses nevemet, de Gyulai Páltól hallani - rettenetes volt. Elöntött a szégyen és a méreg, 90 alatt megnyaklintottam a fejemet, azt mondtam: „Alázatos szolgája." Hátra arc, s indultam kifelé. Most jött a másik Gyulai. Kedvesen elnevette magát (ki tud ma még ilyen bocsánatkérő jóakarattal nevetni?), utánam kiabált: - Na, megálljon! Hát üljön le. Hova szalad? Csakhogy én is Oláh Gábor voltam ám. Még egyszer arccal fordultam rá, s azt mondtam: - Megyek. Ajánlom magamat. S ott hagytam. - Később, idehaza, már egy kicsit bántam; mert tudom, hogy Gyulai Pálnak csak olyan rosszulesett ez a kis koccanás, mint nekem. Pedig ő az idősebb ember. Kiss Józseffel is volt ugyanekkor találkozásom. Az Elet lobogója kéziratával már akkor bejártam Pallast, Franklint, sehol nem kellett.

215 „Még ingyen sem" - mondotta finom mosollyal Gárdos úr, a Franklin léc-hangú direktora. Elkeseredésemben bevágódtam a Hét kiadóhivatalába; zsebemben a kéziratcsomó. Szürkén látó szemem vagy három embert sejtett a kis homályos zurdékban; elkiáltom jó fennen magamat: - Nincs itt kérem Kiss József úr? Erre a belépőre két veszekedő alak közül elébem gördül egy kis vörösképű gnóm, egy gallérköpönyeges kis szakállas kobold, mint amilyen a kertekben, a 214 Tóth Kálmán (1831-1881): költő, író, szerkesztő. Gyulai kritizálta Petőfit utánzó költeményeit és magatartását. zw Végül 1908 novemberében a Franklin Társulatnál jelent meg.