Lakner Lajos szerk.: Naplók. Oláh Gábor (Debrecen, 2002)

I. kötet

Az ajtótól jobbra, az egyik ablaknak oldalt, áll a zömök és kopott íróasztal. Zöld posztója tintapecsétes; az egyik csücske föl is feslett már. Felső polcán Rostand, Reviczky, Burns, Shakespeare, Arany, Ariosto, Kiss József, Madách, Petőfi, Riedl és Byron sorakozik boldog vegyülésben, faji és hitbeli különbség nélkül. Kétoldalt, a polcán, összevissza: Heine, Dickens, Harmadik Bokréta, Párisi Baedeker, francia társalgási könyv, Mikszáth, Ibsen, Péterfy és Beöthy-jegyzetek; másik felől Taine, Petőfi életrajza (Ferenczi), Pékár positiv esztétikája, Gobineau Renaissance-a stb. stb. A polc alatti fülkében pedig ruhakefe, fogpor, gyufásskatulya, fogkefe, kés, csomó penna paradicsomi vegyülésben. Az íróasztal fölött a falon Arany János, Csokonai, Petőfi, Blaha Lujza és Jókai arcképe. Legfelül Zichy híres „Messiás"ának fény képmásolata. A szoba közepén böte lábú kis ebédlőasztal, rajta vizeskanna, pohár. A deszkapadlózat elnyűtt, zöld csíkos szőnyegekkel van összevissza teregetve. A kályha tetején két súlyzóvas. A ruhaszekrény mellett fás- és papírkosár egy személyben. Itt lakott egy ember, aki reggel fél hatkor kelt, hétkor reggelizett, akkor elment; negyed egykor hazajött, fél egy után ebédhez ült, fél háromkor megint elment. Hét óra tájban hazajött, vacsorázott; lámpánál olvasgatott, vagy a sötétben álmodozott órák hosszat. Hosszú és sovány volt, sok pennát és papírt fogyasztott, keveset szólt, mert szerette a magánosságot... * A Nyelvőr júniusi száma kegyetlenül kipellengérezi Heine-fordításomat.

200 S az a rettentő, hogy igaza van! Oh, óh, óh! Hát én is Leiter Jakab

201 lettem huszonnyolcadfeles esztendőmmel!? Jól van ez neked, Gábris, aki nem tud arabusul: ne fordítson arabusul. (...) Július A gránátos termetű, rettentő Bodor Aladár azt írja, hogy hajlandó párizsi utamban árnyékomul szegődni; még talán Baja Miskára is lesz kilátás. Nini! a Végzet kettőt akar adni az elveszett egy helyett. Bodorral szívesebben is mennék, mint Csűrössel.

202 200 Az írás Oláh néhány félrefordítását mutatja be, de egyben dicséri is nyelvét: „különben annyira tetszetős és magyaros a tolla". (V. J.: Az Olcsó Könyvtár szerkesztőségének. Magyar Nyelvőr, 1908. június 15. VI. füzet. 286-288.) 201

A fordításban előforduló értelemzavaró hiba, a szöveg elferdítésére utaló szólás. 202 Oláh eredetileg Csűrös Ferenccel és Madai Gyulával ment volna Párizsba. Hívta Juhász Gyulát is: „Gyula! Most a nagy vakációban megyek Párizsba, az Ady bakonyába vagy Bakonyába. Szerelmet akarok vallani a világ királynőjének! Nem jössz velem? Hi-